Orbán szörnyű ellenzéke

A Fidesz lenyúlta a baloldal összes játékszerét, a balos populizmusban magasan föléje nőtt. Ügyesen lovagolja meg a zsigeri ösztönöket, a bankok, a multik, a külföld, a tőkések, az idegenek, a kapitalizmus iránti utálatot és gyanakvást. Folyton harcban áll, sarcolja az ellenséget, csökkenti a rezsit, védi a nyugdíjasokat, meg persze a nemzeti érdeket mindenkivel szemben. És közben szép lassan elfogytak a józan érvek az ámokfutással szemben. Az ellenzék nem meri kimondani, hogy a rezsicsökkentés őrültség, inkább azt mondja, mi másként csinálnánk. Nem meri kimondani, hogy a Dunaferr tervezett államosítása ugyanez a kategória. Szinte az egész politikai elitben reflexszerűvé vált, hogy egy-egy állami beavatkozás miatt elrontott helyzeten újabb, másféle állami beavatkozással akar segíteni (jó sok adóforintból), miközben már fel sem merül, hogy a probléma esetleg az állam maga.  Ezért aztán mentik a devizahiteleseket vég nélkül, a Fidesz-kormány meg amerre néz, újabb és újabb célpontokat talál, akiket „megmenthet”, államosítással vagy a szabályozás teljes átszabásával. A privatizációt már rég ki sem meri ejteni a száján senki, elvégre a rendszerváltozás tanulsága az, hogy az állami tulajdonú, monopolhelyzetű és veszteséges vállalat jobb a magyaroknak, mint a versenyhelyzetbe kényszerített magántulajdonú (pfuj!), nyereséges cég. A politikai palettán csak baloldali gazdaságpolitikát képviselő pártok maradtak, van a szélsőjobbos baloldal, a nemzeti baloldal, a szocik, a ballibek, a zöld balosok, csak az igazi jobboldal nem tud labdába sem rúgni.  Persze, a Bokros Lajos-félék (sajnos) józan észérvekkel és az esélytelenek nyugalmával szállnak be a versenybe, elvégre miféle dolog az, hogy valaki szerint a matek szabályai érvényesek. Az ilyen tűrhetetlen, neoliberális, nemzetellenes ármánykodáson a jó magyar ember egyből átlát,  elvégre a világ szívcsakrája a Pilisben van – és most jöhet valami frappáns népi bölcsesség, árvalányhajas, búzakalászos, újkenyeres díszítéssel. Így válik Magyarország a vesztes Koppányok nemzetévé, amelybe kódolva van az ország további lecsúszása a versenytársakhoz képest. Az ellenzék hatalomra kerülése aligha hozná meg a szükséges radikális fordulatot a gazdaságban, mert Orbán szinte egyetlen jó húzásának (egységes személyi jövedelemadó) megszüntetése bizony nem az. Inkább a 2002 utáni kétbalkezes kormányzás fenyeget (a szocik, úgy látszik, nem tanultak), így legfeljebb a demokrácia visszaállításának terén lehetne előrelépés. Ez azonban nem hatja meg Kádár népét, elvégre ’89-ben nem szabadságot és kapitalizmust, hanem osztrák életszínvonalat akart, és miután a kapitalizmus (sosem volt igazán) „csődöt mondott”, talán elég, ha visszakapják a kádári szegényes létbiztonságot. Mi, Szlovákiában, Ficótól tudjuk, hogy az emberek ezt amúgy is megérdemlik.  A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója, és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója