Orbán szerint 2020

Szavaiból kirajzolódhat, melyik politikusi arcát mutathatja 2020-ban. Kampányok után az építkezés két éve jön Orbán szerint, ami a belpolitikában harc helyett nyájasabb hangvételt jelenthet, főleg, hogy az önkormányzatokban megerősödő ellenzék folyamatosan üti majd a hatalmat, hogy a kihívói szerepbe felkapaszkodhasson. A magyar politika öreg rókájának még jól is jöhet némi béke.

„Ha tényleg öregszem, akkor támadó középpályás, 8-as helyett az ember lehet 6-os, azaz védekező középpályás.” (Orbán Viktor)

A focipélda üzenete egybevág az előző gondolatmenetemmel: nem lehet mindig csak tüzelni, ha feljebb jön az ellenfél, ideje összeszedni a labdákat, kibekkelve a nehezebb időszakokat a pályán. Főleg, hogy az ellenfelek végtelenül örülnének egy fekvő nyolcasnak.

„Jól érzem magam, van egy rendes állásom, és elég tisztességes fizetést kapok. Ami az én életemhez kell, az rendezve van. Amíg az emberek úgy látják, hogy erre a munkára képes vagyok, addig én folytatom.” (Orbán Viktor 2020-as évnyitó kormányinfóján)

Hát tényleg, ami az élethez kell, elrendezte Orbán Viktor, nagycsaládi nagyságrendben is. Környezetének gazdagodása, a hozzá közeli új magyar burzsoázia hatalmi kialakítása komoly támadási felületet ad, miközben maga Orbán személyesen aligha érdeklődik a cicoma, luxus mindennapos külsőségei iránt: ő vezetni szeret és a hatalom természete érdekli szenvedélyesen. Ki szeretné különben az életét mégoly csillogó körülmények között is lényegében robotolással tölteni hajnaltól éjszakáig? Aki őt le akarja győzni, annak meg kell értenie e politikusi munkabírás félelmetes előnyét – lásd a fociban C. Ronaldo energiáját.

„Száz nap jár szerintem az ellenzéknek is, ki kell ismerniük magukat az újonnan megválasztott embereknek. Szerintem nem helyes, ha a vesztesek azt mondják, mindennap bizonyíték arra, hogy érdemtelenek lennének.”

2020 küszöbén a magyar miniszterelnök leintette radikálisabb híveit és túlteljesítő sajtóját is kissé: csigavér, türelem, ő egyelőre kitérne az ellenzék által kezdeményezett csaták elől, a kifárasztás, erőgyűjtés hónapjaira koncentrál, ami érthető abból a szempontból is, hogy a Fidesz az őszi választási eredmények utáni önvizsgálat közben van.

„A történelmi emlékezet, az évfordulók fontosak, az igazságnak ott el kell hangoznia, de ezzel a jövőt illetően már nem sokra megyünk.”

Trianon 100. évfordulója előtt erős üzenet ez, mely szerint az emlékév nem szólhat a sérelmi politizálásról, miután Orbán önértékelésében az elmúlt évtizedben kivezette az országot a trianoni elszigeteltségből a szívélyes, de kemény regionális középhatalmi játékos pozíciójába.

„Magyarország igazságtalan békediktátumok miatt elszenvedett veszteségeket, sőt kialakult egy olyan helyzet, ahol Magyarországot folyamatosan izolálták. Ezt hívom száz év magyar magánynak. A legnagyobb eredmény, hogy véget tudtunk vetni ennek a száz év magánynak.”

Orbán országképe egy erős nemzet víziója, amely regionális szövetségeket köt, szomszédaival békés együttműködésre törekszik, politikai értékrendjében pedig magához köti a határon túli magyar szervezeteket, amelyek többségükben bizalmilag távol állnak a baloldali–liberális magyar ellenzéktől. Kihívói számára döntő fontosságú kérdés, képesek-e ezzel szemben egy erős, hiteles, működő nemzetpolitikai alternatívát állítani – vagy elhitetni a Kárpát-medencei szavazók többségével, hogy a nemzetállamok kora lejárt.

„Ha lesz nálunk osztrákhoz hasonló jobboldali–zöld koalíció, azt nem én fogom vezetni. A hazai zöldmozgalmak olyanok, mint a görögdinnye: kívül zöld, belül vörös.”

Orbán ezt Kurz kancellárt dicsérve az osztrák néppárti–zöldpárti koalícióra utalva állapította meg. Mutatványa a következő: zöldnek látszani, a baloldaliság kulturális ismérvei nélkül. Ahogyan a nemzetpolitikában ellenfeleinek, a környezetpolitikában neki lesz roppant nehéz arculati dolga a 20-as években.