Olvasóterem a marketben

„Apukám, én átfutom a horoszkópot, te meg menj a kenyérért, aztán találkozunk a hentespultnál!” Ez az első hallásra teljesen értelmetlen és logikátlan mondat bizony gyakran elhangzik „bizonyos helyzetekben”. Manapság már magára valamit is adó bevásárlóközpontban találunk újságospolcot. Bármely napszakban tolja arrafelé bevásárlókocsiját az ember, legalább öten-hatan olvasgatnak békésen a polc előtt. A legkisebb lelkifurdalás nélkül böngészik át a sportrovatot, lapozgatják a divatlapokat, magazinokat, sőt politikai kommentárokba is belemélyednek. Az elárusítók eleinte harcoltak a potyázók ellen, szabályos időközönként megjelentek a színen, figyelmeztetőleg rendezgetni kezdték az újságokat, szúrós pillantásokat lövellve. Erre páran ijedten kosarukba dobták az épp tanulmányozás alatt álló sajtóterméket, vagy visszahelyezték a lapot a polcra, mintha csak tévedésből emelték volna le. De mivel a magazinok drágák, a bulvárlapok pedig gyorsan átfuthatóak, legtöbben azért visszasompolyogtak, hogy befejezzék a megkezdett cikket. Egy idő után az eladók feladták. Legalábbis törzshelyemen, a lakótelepi hipermarketben ma már fütyülnek rá, ki mit olvas, csak ne lopjon a kedves vevő. Az sem érdekelné őket, ha hozzáfognék a keresztrejtvényhez a szomszéd részlegből kölcsönvett filctollal. Az emberek hosszú percekig olvasnak, fel sem emelik szemüket, mintha orvosi váróteremben, vagy pályaudvaron lennének. Háziasszonyok a divatlapokat, fiatalok a sztárhíreket, gazdik a kutyamagazint, férfiak általában napilapot. Egész kis olvasókör alakul ki. Hiába, igazi piacgazdaság van, az árut vásárlás előtt ki lehet próbálni. Sőt az is lehet, hogy az illetékesek alkalmazzák ötletemet, melyet vagy két éve fejtettem ki e hasábokon. Lényege, hogy a hipermarketek „olvasasótermeinek” megfigyelésével könnyen kiderül, melyek a legvonzóbb sajtótermékek. Elég kilesni, ki mit vesz kézbe, milyen sokáig nézegeti, és végül beteszi-e kosarába. Ráadásul a bevásárlóközpontok közönsége igazi reprezentatív minta, méghozzá teljesen ingyen, a lapkiadóknak nem kell drága pénzért megbízniuk egy marketing-ügynökséget, hogy derítse ki az említett dolgokat. Záráskor az eladók szomorúan összeszedik a szó szerint ronggyá olvasott, szamárfüles példányokat. Ezek a nap győztesei. Mennek a kukába.