OLVASÓI LEVÉL: Honismeret – önismeret – felnőtteknek

Nem akarok hinni a fülemnek, mikor a gyermek felolvassa, hogy mit diktált le az amúgy kedves és aranyos tanító néni. „Őseink a szlávok...” – olvasom a füzetben. Tényleg ez van beleírva. Nem a gyerek a hülye! Én is megnyugodhatok: hallásom és látásom még rendben van. A jóindulatú, kedves tanító nénivel sincs más baj, csak „kissé” figyelmetlen lehetett, mert másnap a szorgalmas kisdiák kiigazítást kért és kapott: kiderült, hogy a magyarok ősei mégsem a szlávok voltak.

Győzelem! Fellélegezhetünk, gondolhatnánk, hogy helyükre kerültek a dolgok. Ámde az „őseink a szlávok…” továbbra is kiradírozhatatlanul ott „ékeskedik” a füzetben. Mielőtt azonban bárki a tanító nénit kezdené hibáztatni, tartsunk egy kis önvizsgálatot. Nézzük meg, mi – többiek –, mennyire vagyunk hibásak abban, hogy ez megtörténhetett egy szlovákiai magyar iskolában? Nem lehetünk biztosak abban sem, hogy nem történt már meg korábban egy másik iskolában, egy másik tanító nénivel. Kedves szülők, kérem, vegyék elő gyermekük honismeretkönyvét és lapozzanak bele!

Honismeretóra kezdődik. Ha felnyitjuk a könyvet, a közepe tájékán a következő főcímeket találjuk: Szvatopluk és dicsősége, Hogyan jött létre a szlovák nyelv, Hogyan keletkezett a szlovák himnusz, Miért utazott olyan sokat M. R. Štefánik. Ugye, önöknek is feltűnt, hogy a címek alapján ebből a könyvből a magyar gyereknek esélye sincs bármit is megtudnia saját őseiről, nyelvéről, himnuszáról? Ellenben megismerhetik Szvatopluk legendáját, Bernolák és Štúr nemzetébresztő tevékenységét, megtanulhatják Janko Matúška és Štefánik nevét. Rendben van. Gond egy szál se. Hadd ismerje meg a gyerek a Szlovákiának nevezett hont és – az alkotmányt idézve – annak „államalkotó” nemzetét. De mintha ebben a honban nekünk, magyaroknak nyomunk se lenne. Mintha ebben a honban a magyar gyereknek se ősei, se himnusza, se nyelve nem létezne. Sőt a 43. oldalon a tudásra éhes kis csemeték és önök is, kedves szülők megtudhatják: „hogyan éltek a szláv ősök” – idézet a könyvből. Mintha csak a könyvet lapozgató gyermek őseiről lenne szó. Ez nem véletlen, ez a könyv ugyanis eredetileg szlovákul íródott, szlovák gyerekek számára. A magyarra fordított könyvekben a kérdés ekképpen hangozna helyesen: Hogyan éltek a szlávok (vagy szlovákok) ősei. Ugye, egyetértünk abban, hogy ez a fogalmazás egyértelműbb és kevésbe félrevezető? Talán ez is hozzájárult a tanító néni nyelvbotlásához. Ki tudja? Lehet.

Na de ez még nem minden. Pár oldallal odébb a magyar nebulónak példabeszéd megírásával kell megvédenie a szlovák nyelvet. Ugye milyen groteszk dolog? Egy kisebbségi sorban élő magyar gyereknek kell megvédenie a szlovák nyelvet egy olyan országban, ahol a szlovák nyelvet pénzbírság kiszabásának fenyegetése mellett törvény védi; egy olyan országban, ahol a vasúti megállók nevét továbbra is csak szlovákul lehet kiírni; ahol Pered a lakosság akarata ellenére is Tešedíkovo marad és még sorolhatnánk.

Sajnos a fentebb felvázolt probléma nemcsak egy kis országról, Szlovákiáról, az „államalkotó nemzetről”, annak politikai vezetéséről, a mi politikai képviseletünkről állít ki szegénységi bizonyítványt, hanem a szaktárcáról, a tanítókról és rólunk, szülőkről, akik érdektelenül vagy beletörődve tűrjük ezt a helyzetet immár több mint 23 éve. Ennyi idő sem volt még elég ahhoz, hogy az 1993-ban megalakult független kis ország szavatolja a területén élő kisebbségeknek azt az alapvető emberi jogot, hogy gyermekeik az anyanyelvi iskoláikban megismerhessék saját őseiket, saját történelmüket.

A válasz tehát a cikk elején feltett kérdésre az, hogy mi mindannyian hibásak vagyunk, mert eltűrjük, mert beletörődünk, mert egy legyintéssel elintézzük, mert a kenyér attól még nem lesz olcsóbb, vagy mert a jó tanító úgysem abból a könyvből tanít alapon fütyülünk az egészre, és mert legtöbbünk számára ez így a legkényelmesebb. Szedjük hát össze magunkat, kedves szülők, mélyen tisztelt tanárok, és gyermekeink érdekében követeljünk olyan tankönyveket a szaktárcától, amelyekből mindenki számára világos lesz, hogy őseink, a régi magyarok (akik nem a szlávok) törzsekben éltek.

László Tasziló