Ókonzervatív francia forradalmárok

A két továbbjutó, a független és centrista Emmanuel Macron, valamint Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Front jelöltjének győzelme azt jelenti, hogy 1958 óta először a szocialisták (Benoit Hamon) és a konzervatívok (Francois Fillon) képviselője sem jutott tovább, vagyis a hagyományos pártstruktúra csődöt mondott. Különösen fájó vereséget szenvedtek a szocialisták, a párt gyakorlatilag újra kezdheti építeni magát, ha nem akar a perifériára sodródni. További fejlemény, hogy a franciák több mint 40 százaléka szélsőséges jelöltre adta le voksát. Le Pent nem kell bemutatni, idegen- és unióellenes nézetei közismertek, azonban a végül 4. helyen befutó, Mao-zubbonyos Jean-Luc Mélenchon radikális baloldali jelölt jó szereplése szintén riasztó, ugyanis a kampánya során hiába alkalmazott hologramos megoldásokat, hiába aktív a közösségi médiában, ettől még a néhai Hugo Chavez és Fidel Castro által képviselt vonal megtestesítője, erőteljes NATO- és unióellenes vonásokkal.Most lehet örvendezni, hogy az ifjú Macron révén az uniópártiság, a transzatlanti eszme diadalmaskodott, ami május 7-én, a 2. fordulóban nagyon nagy valószínűséggel megerősítést nyer, azonban van egy kis gond. A mindössze némi miniszteri tapasztalattal bíró politikus csak egy évvel ezelőtt alapította En marche! (Indulás!) nevű politikai mozgalmát, azaz beágyazottsága minimális. Ezért az elnökválasztási kampány következő két hete nem csupán a vokscsata megnyeréséről, hanem a június derekán tartandó nemzetgyűlési választásokról is szól. Sem Le Pen, sem Macron mögött nem áll érdemi törvényhozói erő (a Nemzeti Front ugyan régebbi formáció, azonban 2012-ben csak két képviselői helyet sikerült szereznie). Könnyű belátni, hogy bármelyik jelölt is nyer a 2. fordulóban, és bármilyen erős pozíciót is jelent a francia elnöki tisztség, egy, a köztársasági elnökkel nem együttműködő parlament az államfő mégoly helyes és iránymutató elképzeléseit is megtorpedózhatja. Az igazi problémát azonban a francia gazdaság áldatlan helyzete jelenti. A kampányban távolról sem a terrorizmus volt a vezető téma, a migráció is csak érintőlegesen, főleg Le Pen révén került terítékre. A tegnap óta a szocialisták és a konzervatívok által is támogatott Macron méretes beruházási csomaggal ösztönözné a gazdaságot, ezzel párhuzamosan 120 ezer munkahelyet megszüntetne a közszférában, csökkentené az államháztartási hiányt, emellett mérsékelné a vállalatok és a munkavállalók terheit. Ezek dicséretes törekvések, de... Emlékszünk még a tavalyi labdarúgó Európa-bajnokság előtti elképesztő francia sztrájkhullámra, amikor már a benzinellátás is akadozott? A szocialista kormány akkoriban fel akarta rázni a tespedt gazdaságot és rugalmasabbá tenni a munka törvénykönyvét – a szándék azonban milliós tömegek ellenállásába ütközött. 2010-ben a nyugdíjkorhatár óvatos emelése miatt bénult meg az ország hetekre, 2005-ben főleg fiatalok vonultak dühösen az utcára a munkapiac reformja ellen. Vagyis a 2 billió(!) eurónyi államadósságot maga előtt görgető, 10%-os munkanélküliséggel küszködő, évek óta alig 1%-os gazdasági növekedést produkáló, folyamatosan komoly költségvetési hiányt mutató Franciaország politikai elitje már rég észlelte a bajt. Csak éppen az erősen piacellenes vonásokat mutató, a legvadabb (szélső)baloldali gondolatoknak örök táptalajt adó polgárok a rosszul értelmezett gloire (dicsőség) és a felmagasztalt sajátos francia út bűvöletében nem engednek a korábban megszerzett kiváltságokból. 1968-ban a francia fiatalok a modernizáció, a szabadabb társadalom mellett tüntettek, most viszont a 30 év alattiak elhelyezkedését segítő munka törvénykönyve ellen. A cégalapítás megkönnyítése helyett inkább a túlburjánzó államapparátus védelmet nyújtó sáncait emelnék még magasabbra. Nem csoda, hogy egy felmérés szerint a francia fiatalok háromnegyede állami tisztségviselő szeretne lenni, a rugalmasabbak zöme meg inkább Kanadába emigrál… Nos, ilyen hozzáállás Emmanuel Macron lendületét is megtörheti (ahogyan korábban Nicolas Sarkozyt is megfékezték), gazdasági reformjait ellehetetleníthetik, felvizezhetik. Ebben az esetben a gall kakas ugyan uniópárti marad, azonban hangja egyre gyengébb lesz. Végre ideje volna, ha meghallanák szimbólumukat, azaz kukurikú, ébresztő franciák!