Oké, összefogás – de kik voksolnak rájuk?

Magyarországon biztos nem. De azért Szlovákiában remélhetik a magyar pártok, hogy vannak olyan szavazóik, akik azért nem szavaztak rájuk vagy nem mentek el választani, mert megosztott a magyar politikai képviselet. Mozgósíthat egy nemzetiségi krízis is. Rosszul hangzik, de a magyar pártoknak jól jönne a választás előtt, ha a szlovák nacionalisták aktiválnák magukat, mert egy Úzvölgye vagy egy himnusztörvény kiváló lehetőség az etnikai mozgósításra. Csakhogy az etnikai alapon szavazó magyarok valószínűleg már nincsenek elegen a hét százalékhoz (feltéve, hogy szövetségben indulnak, és nem egyesülnek vagy hoznak létre választási pártot), és nem a demográfia miatt.

A szlovák pártokra való átszavazás azokban a – nem asszimilálódott, főleg városi és fiatal – rétegekben erős, akiknek több kell a magyar bánatnál, akik Szlovákiában és Európában, és még lélekben sem a mai Magyarországon élnek, akik aggódva kérdezgetik tőlem, hogy vajon mi is eljuthatunk-e odáig, ahová ti, és akik a legelkötelezettebbek az uniós értékek és a jogállamiság mellett. És ha ezeket az elvándorolt magyar voksokat is be akarja gyűjteni, akkor a magyar pártnak ilyen témájú és kellően markáns üzeneteket is küldenie kell, hogy ezek – az etnikai összetartozás gyengébb, de létező hatóanyagával együtt – elég erősek legyenek az ezen az agendán most nagyon vonzó Progresszívoktól (vagy Kiskától) visszacsábítani a magyarokat. Ez pedig már az Orbán-kormányhoz való viszonyt is kiteszi az asztalra.

Az MKP függősége nehezen lazítható a magyar érdekeknek csak budapesti megfogalmazását elismerő Orbántól. Nemcsak a civil szféra jó része vette föl a szájkosarat a magyar apanázs miatt, de az MKP is jórészt abból működik – persze nem nyíltan. Ugyanakkor nem lenne lehetetlen e kötelék lazítása: a kasszakulcs nála van ugyan, de a Fidesz sem tud találni másik magyar szövetségest Szlovákiában. (Ráadásul a mindenkori szlovák kormánynál is van egy kasszakulcs, amihez egy új koalícióban hozzáférhetne a magyar képviselet is.) Egy legalább részleges fidesztelenítő fordulatnak azért minimális az esélye, mert az MKP szavazóinak nagy része elkötelezett orbánista, amit csak szívós építkezéssel lehetne nem megfordítani, egyáltalán csak kicsit kritikussá tenni. Csakhogy az MKP brandje, eddigi politikája, tagjainak és vezetőinek identitása pont ugyanolyan alapokra épült, mint a Fideszé. Ha az ember azt gondolja, ahogy egy MKP-képviselő oldalán láttam, hogy „hivatásunk magyar!”, akkor Kotleba zavarja, de az nem, hogy a Fidesz-kormány az ottani Kotlebák szlovákiai fesztiválját támogatja, ahogy az sem, hogy az általa is korruptnak tartott Fico Orbán szövetségese.

Ahogy a Jobbik is választói jó részének elvesztésével fizetett azért, mert megpróbált vad etnicista/nacionalista pártból mérsékelt jobboldalivá alakulni, amint tapasztalta, hogy a Fidesz a saját pályáján veszi el tőle a levegőt, úgy az MKP-nak is kockázatos lenne – és nem is csak a pénz miatt – a leghalványabb nyilvános ellenvéleményt megfogalmaznia bármely, a Fidesznek fontos kérdésben. Az MKP szavazók azt még lenyelnék valahogy, hogy az „áruló” Bugárra is kéne szavazniuk, de azt, hogy „Viktort” rossz szó érje, nem.

Ez a veszély nem fenyeget a Hídnál, de neki sem csak azzal kell kezdenie valamit, hogy miért szavaznának a ruszinok (akik most leginkább hozták a voksokat a Hídnak) egy magyar pártra. A Híd hitelessége nem azért kopott meg, mert nem volt eredményes a magyaroknak kedvező alkuiban (a Beneš-dekrétumok ügye a régi MKP idején sem oldódott meg, amikor Csáky Pál volt a kisebbségekért felelős kormányfőhelyettes), hanem amiatt, mert fő koalíciós partnere miatt őt is belengte a biznisz és korrupció – a magyarországinál gyengébb, de mégis elég maró – szaga.

A Híd a koalícióból való kilépéssel próbálhatná újrapozicionálni magát, amit, ha választási pártot hozna létre az MKP-val, egyébként is meg kéne lépnie, mert kint is, bent is nehéz egyszerre egeret (szavazót) fogni. Csak hát miért nem Fico és miért nem a Kuciak-gyilkosság miatt, hanem Pellegrini alatt – nem irigylem a kommunikációs csapatot.

A hírek szerint a két párt már egyezkedik: a listás helyeken túl alapvető identitáskérdésekre is választ kell találniuk a parlamenti bejutáshoz szükséges régi/új magyar szavazók eléréséhez.

A szerző Pozsonyban (is) élő magyarországi újságíró