Óda Matovičhoz

Egy ideig úgy tűnt, hogy ami az újságírók szóbeli támadását és ócsárolását illeti, a politikusaink közül még jó sokáig senki nem lesz képes felülmúlni Robert Ficót. Kétségkívül e téren rendkívül tehetséges ország vagyunk. Hirtelen a semmiből felvillant egy új reménysugár, egy igazi csiszolatlan gyémánt! Ha még egy kicsit dolgozik magán, jó eséllyel magasan túlszárnyalhatja elődjét.

„Haragszom a sajtó elfogultsága és önző hozzáállása, valamint a főszerkesztők arroganciája miatt, akik egyszerűen kijelentik: ha nem vagyok LGBTI irányultságú, akkor abszolút ellenség vagyok. És ilyen környezetben harcolok már 13 éve a politikában a tolvajok ellen, és küzdök az újságírókkal is” – zsörtölődött Igor Matovič pénzügyminiszter egy rádiós beszélgetés során.

Megértem, ha valaki mérges, értem a sértegetést és a finom utalásokat is, no de 13 évig? A volt miniszterelnöknek valóban az az érzése, hogy ellenzéki politikusként a média őt nap mint nap kipellengérezte? Ő pedig némán tűrt abban a reményben, hogy egy nap megnyeri a választást, és utána majd jól megmondja mindenkinek? Mert nem igazán emlékszem arra, hogy panaszkodott volna az újságírókra akkor, amikor az ellenzéki padsorokban ült. A jajgatása azután kezdődött, hogy elfoglalta a kormányhivatalt. A helyzet elég súlyos, ha az érzések formálják a tényeket, és nem fordítva.

De ne legyünk rosszak! Igyekszem megszívlelni a kritikát, és próbálok valami pozitívat írni az OĽaNO főnökéről. Csak hogy lássuk, hogyan nézhetne ki a dolog, ha a sajtó változtatna a hozzáállásán.

Például: Igor Matovič kétségkívül a legjobb nyolc kormányfő közé tartozik az önálló Szlovákia történetében. Noha tisztségét rendkívül kedvezőtlen időszakban foglalta el, amikor az emberiséget az utóbbi száz év legrosszabb világjárványa gyötörte, nem ijedt meg a felelősségtől. Az aktivitása és eredeti megoldásai megalapozták a Covid elleni harc sikerét. Az egész világ szájtátva szemlélte a szlovák lakosság antigéntesztekkel való elszánt tesztelését, miközben a Szputnyikvakcinák megvásárlása végleg felszámolta a fertőzést.

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a járvány a vége felé közeledik, önként lemondott a miniszterelnöki posztról, mert érezte, hogy a gazdasági bizonytalanság idején pénzügyminiszterként sokkal hasznosabb lesz. Azonnal elkezdett dolgozni számos gazdasági csomagon, és nagy kár, hogy több koalíciós partnere nem volt képes felfogni a javaslatai lényegét és mélységét, úgyhogy ezekből csak keveset sikerült átültetnie a valós életbe.

Matovič további óriási vitathatatlan érdeme, hogy képes volt legalább részben összekovácsolni a megosztott szlovákiai társadalmat. Hála neki ugyanis legalább néha közös nevezőre jutottak a progresszívak, a liberálisok és a smeresek is.

Mit szól ehhez, miniszter úr? Tényleg azt gondolja, hogy az ilyen dicshimnuszok ildomosak és az emberek el is hiszik azokat?

A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese