Nyilvános, mert az enyém

A honlap bejelentését követően azonnal megszólalt a legfőbb bíró. Tudják, az, amelyik annyira független, hogy már sikerült pártkandidátusként igazságügyi miniszternek is lennie, és akit, máig nem tisztázva rendesen az ügyet, a sajtó és az akkori ellenzék összeboronált Sadiki albán maffiafőnökkel (jelenleg rács mögött). Nos, a legfőbb bíró legyintett, s kijeletette, a TI csak ellopta a Legfelsőbb Bíróság honlapjának tartalmát. Így tudtuk meg, hogy az LB honlapja a szerzői jog hatálya alatt van – mecsoda újdonság! Még jó, hogy néhányan tudják, amit minden egyes alapiskolát végzett polgárnak tudnia kellene. Mit is? Nézzük meg, mit kellene polgári neveléstanból tanítani – bemagoltatva a tudnivalót, mint a memoriter versanyagot.

Egy demokratikus államban, ahol a hatalom hordozója a polgár – a szuverén –, s amelyben a polgár érdekeit választott képviselők képviselik, a rendszert képviseleti demokráciának hívják. Ennek minden hatalmi ágának munkája természeténél fogva nyilvános.

A parlamenti ülések – a bizottságiakat is beleértve – nyilvánosak. Jó, a „nép” valószínűleg nem fér be a tanácsterembe, de a nyilvánosság megoldott, online felületen bárki figyelemmel kísérheti a plénum munkáját. Már csak a bizottsági üléseket kellene felrakni és a tisztelt Ház formailag megfelel a képviseleti demokrácia alapelveinek.

A kormány ülése nyilvános – találkoztam már kormányzati tisztségviselővel, aki ettől az állítástól beremegett és hülyének nézett, méghogy nyilvános, azt aztán nem. Márpedig az. Ugyanúgy, mint a törvényhozó hatalom, ugyanúgy a végrehajtó hatalom ülései is nyilvánosak. Ezt ma Szlovákiában sem jogszabály sem egyéb norma nem kezeli, s így megszoktuk, hogy a kormányhivatal tanácstermét csak fotóterminusokban készített felvételekről ismerjük.

A bíróság munkája is nyilvános. A bíróság ugyanis érvényt szerez a jognak, ha kell, élve az állam erőszakmonopóliumával, közvetlen hatalomgyakorlással. Éppen ezért fontos, hogy a döntéseket megelőző tárgyalások nyilvánosak legyenek (egyébként azok, nem sokan tudják, hogy egy tárgyalásra simán be lehet ülni nézőnek), mint ahogyan minden bírói ítélet is nyilvános, hiszen a nép nevében született a döntés. Senkit ne tévesszen meg, hogy kezdőbetűkkel írja a sajtó a vádlottak nevét (ami hülyeség, hiszen a tárgyalásra a nyilvánosság bármikor besétálhat, a perbennem kezdőbetűket használnak). S a bírói függetlenséget nem kell összekeverni az ellenőrizhetetlenséggel, sem azzal, hogy a bíró azt csinál, amit akar. Merthogy a független bíróság nem a bíró, hanem az állampolgár joga. Az állampolgárnak jár a független eljárás és a független bíró, nem a bírónak.

Mindhárom hatalmi ágnál KIVÉTELES helyzet a nyilvánosság kizárása. Állambiztonsági ügyek, titkosszolgálati jelentések, gazdasági titkok vagy kiskorú perének tárgyalása mind-mind olyan téma, ami nem mások elé való, de a végeredmény (parlamentben törvény, kormányban kormányhatározat, bíróságon ítélet) nyilvános. Kötelezően. Ha nem, akkor nincs demokrácia. Ha ebben segít a TI remélhetően áttekinthető honlapja, legyen üdvözölve – csak néha olvasni is kellene.