Nyereségek mindenek felett

Február 3-án East Palestine-ben, egy amerikai kisvárosban Ohio államban katasztrofális vonatbaleset történt. Egy 150 vagonos vonat, amely 20 vagonnyi mérgező gázt és folyadékot szállított, egy hibás kerék miatt kisiklott, majd lángolni kezdett. A kisváros lakosai a baleset utáni első 12 órában még nem tudták, hogy milyen mérgező anyagokat szállított az immár kertjeik alatt lángoló vonat. A mérgező szállítmányról csak akkor szereztek tudomást, amikor megkapták az evakuációs rendeletet. A vonat közel 450 tonna, műanyaggyártáshoz nélkülözhetetlen vinil-kloridot, ezen kívül jelentős mennyiségű butil-akrilátot, etil-hexil-akrilátot, etilénglikol-monobutilétert és benzolt szállított. Ezen vegyületek egyike sem egészséges, sőt. Az anyagok egy része kikerült a környezetbe, beivódott a talajba, bekerült a környező folyókba, ahol több ezer hal halálát okozta. A vinil-kloridot szállító vagonok majdnem felrobbantak, ezért a hatóságok úgy döntöttek, jobb lesz, ha tartalmukat kiengedik és felügyelet mellett elégetik. Akár robbant volna, akár ég, a rákkeltő vinil-klorid az égetés folyamán további mérgező vegyületekre bomlik le. És ez mind a légkörbe került. A település felett egy egekbe érő fekete füsttorony jelent meg, amely az inverzió által alacsonyan fekvő felhőrétegbe ütközött, majd szétterjedt a táj felett. Megéri rákeresni az interneten található képekre és videófelvételekre. Pokoli jelenség volt. A lakosokat a baleset körüli egy mérföldes övezetben kilakoltatták, de a füstöt és a mérgező gázokat több mérföldre East Palestine-től is érezték.

Azóta az EPA, az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal, ugyan megengedte a lakosoknak, hogy visszatérjenek. De azok rosszullétre, vegyszerszagra és ingerlő köhögésre panaszkodnak.

Mégis mi lehetett az oka a műszaki hibának, ami a balesethez vezetett? A válasz egyszerű: kapzsiság, valamint az emberek és a természet iránti tisztelet teljes hiánya. Pontosabban a Norfolk Southern Railways társaság és Wall Streeten található tulajdonosainak kapzsisága. Az évek során végrehajtott hatékony lobbizással elérték, hogy a Szövetségi Vasúti Adminisztráció saját szigorú szabályozásait legyengítette, így annak ellenére, hogy a vonat gyúlékony, mérgező árut szállított, nem volt „veszélyes, könnyen gyúlékony” vonatként vezetve.

A szabályozások legyengítése mellett az is fontos szerepet játszott a balesetben, hogy a szerelők, akik a vagonok biztonsági ellenőrzéséért felelnek, túl kevesen vannak, és túl vannak dolgoztatva. Ez is közvetlen következménye a vasutakat működtető társaságok pénzügyi politikájának.

Na most ez az eset csak egy példája annak, hogy mennyire mérgező modern világunk fenntartása. Ebben az esetben egy baleset következményeként kerültek mérgező és rákkeltő vegyszerek a környezetbe, de az effajta szennyezés napirenden van ott, ahol ipari tevékenység folyik. Lehet, hogy nálunk, a nyugati világban már kevésbé szennyezik a cégek készakarva a környezetet vegyszerek és hulladékok kibocsátásával, de azt ne felejtsük el, hogy mi ezt a „tisztaságot” csak azért élvezhetjük, mert iparunk jelentős részét már rég kivittük olyan országokba, ahol a nálunk (még) meglevő szigorú szabályozásoknak a töredéke sem létezik.

Az ohiói környezeti katasztrófát a médiában észak-amerikai Csernobilként is emlegetik. És, bár az eset negatív környezeti következményei nem érik el a csernobili atomreaktor felrobbanása által okozott károkat, valóban van bennük közös. Mégpedig az, hogy mindkét katasztrófa a hatalmi struktúrák kudarcára vezethető vissza. A szovjet rendszerben az ideológia kapott előnyt az emberi élet és a környezet iránti tisztelettel szemben. A nyugati demokráciákban pedig azért számolják fel az évtizedekig jól működő szabályozásokat, hogy egy pár megabefektető még jobban meggazdagodjon.

Szégyen és gyalázat.