Nulla százalék

A kormány rezsiharca meghozta az eredményét, megzaboláztuk az árakat, végre fellélegezhetnek a szlovákiai fogyasztók – büszkélkedhet Robert Fico kormányfő, abban reménykedve, hogy az elnökválasztási kampányban az ehhez hasonló statisztikai jelentések is pluszpontokat hozhatnak neki. Az igazság azonban az, hogy a nullaszázalékos infláció egyáltalán nem a Fico-kabinet sikeres gazdaságpolitikájának köszönhető. Épp ellenkezőleg, a most közzétett adat leginkább a lázhoz hasonlítható. A szlovák gazdaság az elmúlt időszakban ugyanis vészesen legyengült, és ezért már nem a gazdasági válság, hanem a Ficokabinet elhibázott, a kormány által baloldalinak csúfolt, valódi lényegét tekintve azonban primitív populista gazdaságpolitikája a felelős.  A második Fico-kormány ugyanis az elmúlt két évben ott folytatta a gazdaságpolitikáját, ahol az első Fico-kabinet abbahagyta, csak ezúttal szebb csomagolásban próbálja eladni a választóknak. Fico továbbra is a népéért harcoló szabadsághős szerepében tetszeleg, aki bátran felveszi a harcot a nép ellenségeivel. Az őket támogató oligarchákon kívül így lett ellenség a bankokból, az üzletláncokból és a vállalkozókból is. Mivel a kormánypárt által elfogadott törvények miatt katasztrofális mértékben romlott a vállalkozói környezet, a külföldi befektetők mára nagy ívben elkerülik az országot, és a hazai vállalkozóknak is egyre nehezebb a helyzetük. Mindez meglátszik a munkanélküliségen, amely legmagasabbak közé tartozik egész Európában, és csak statisztikai trükkökkel sikerül csökkenteni.  Nincs sok látszata a kormány rezsiharcának sem. Fico ugyan folyamatosan azzal büszkélkedik, hogyan sikerült megvédenie a „kisembereket”, az igazság azonban az, hogy például a villanyáram olcsóbb Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban és még Franciaországban is, sőt, ha a vásárlóerőt is figyelembe vesszük, a szlovák energiaárak is a legmagasabbak közé tartoznak egész Európában. A magas munkanélküliség, az alacsony bérek és a továbbra is magas megélhetési költségek miatt az emberek egyre kevesebbet engedhetnek meg maguknak. Márpedig ha stagnál a fogyasztás, az üzletek nem emelhetik az árakat. A statisztikai adatokban ez úgy csapódik le, hogy csökken az infláció. Így jutottunk el mára a nulla százalékos pénzromláshoz, aminek vásárlóként akár örülhetünk is, választóként azonban semmiképpen sem szabadna bedőlnünk a kormánypárti politikusok ezzel kapcsolatos populista hőzöngésének.