Nők a pártban és a nemzetben

A nők jogai és problémái is vannak olyan fontosak, hogy a politikai pártok, a kormány és a parlament ugyanúgy kezelje őket, mint a férfiak – vagy a világ – problémáit?

Sokan azt gondolják, hogy ez így van. De akkor miért van szükség arra, hogy még a liberális Spolu párt is külön női szervezetet alapítson? Mit akarnak már megint ezek a nők?

Ezeknek semmi sem elég? Hisz ott vannak a politikában, egyetemeken tanulhatnak, bárhol dolgozhatnak. Inkább azzal törődnének, hogy több gyerek szülessen, hiszen már annyira emancipáltak, hogy nem hajlandók gyerekek szülni. Így kihal a társadalom! És ami még szörnyűbb, kihal a nemzet!

Ismerős gondolatmenet?

Eszembe jut a világhírű filozófus, Heller Ágnes, akinek a nagymamája diákkorában a bécsi egyetemen csak úgy hallgathatta az előadásokat, hogy egy függöny mögött kellett ülnie, nehogy jelenlétével megzavarja az ott ülő fiatal fiúk fejét! Nem ugyanilyen függöny mögött ülnek még mindig a nők a mi posztszocialista országainkban? Ha akadnak olyanok – és véleményem szerint sokan vannak –, akik tudják, mit és hogyan lehetne elérni ahhoz, hogy végre a nők is teljesen egyenrangú emberként legyenek jelen a társadalomban, azokat a szlovákiai (és nem csak a magyar) pártok mellékvágányra állítják, és ők vagy beolvadnak a pártba és alávetik magukat a „pártakaratnak”, vagy odébbállnak, és máshol folytatják a tevékenységüket. Mit is akarnak tehát azok a nők, akik az egyenrangúságról papolnak? Egyenlő bánásmódot: a munkapiacon, a politikában, a nyilvános és a magánszférában is. Senki se engedhesse meg magának azt, hogy kevesebb bért ad egy nőnek ugyanazért a munkáért – még akkor sem, ha a nő nem mer többet kérni, mert arra nevelték, hogy elégedjen meg a kevesebbel is. Miközben a női tisztálkodási, egészségügyi és egyéb termékekre nagyobb adót vetnek ki, mint a férfiakéra. Ez a „tamponadó”!

Senki se engedhesse meg magának, hogy bármilyen módon szexuálisan zaklasson egy nőt: nem helyi erkölcsi norma, hogy nem szabad megfogni a pincérnő fenekét, hanem általános! Nem korlátozhatja szabad mozgásában, nem okozhat neki fájdalmat, nem kényszerítheti semmire, amivel ő nem ért egyet! Persze, hogy ezt a férfiakkal se tehesse meg senki, viszont tudni kell, hogy a nemi alapú erőszakot 95 százalékban nőkön követik el férfiak.

Ha pedig az a cél, hogy több gyerek szülessen, akkor azon kell dolgozni, hogy megteremtsük hozzá a körülményeket. Ne az anyán kérjünk számon mindent, ami a családdal kapcsolatos! Így csak zaklatott, bizonytalan és tökéletességre törekvő nőket kapunk, akik állandó lelkiismeret-furdalásban élnek amiatt, hogy emberként, nőként is létezni akarnak, nem csak anyaként.
Oldalakon át lehetne folytatni, részletezni, mit és hogyan kellene megoldani. Közösen a férfiakkal, mert amíg az emberiség egyik fele nem érzi magát biztonságban és egyenrangúnak a társadalomban, addig a másik felének segítő kezet kell nyújtania. A nők ne díszítőelemként legyenek ott a politikában, ne azért, hogy a pártok kipipálják a „női” témákat, hanem, hogy közösen tudjanak gondolkozni a férfiakkal az összes megoldandó problémán.

Hogy ne haljon ki a nemzet!