Nincs vesztes, csak apró kockázat

Hatalmas győzelem ez pártunk számára. Megőriztük pozícióinkat a megyékben. Megsokszoroztuk képviselőink számát. Bebizonyosodott, hogy regionális szinten pártunk sokkal erősebb, mint a másik. Kiderült, az elmúlt pár évben jól építkeztünk. És még folytathatnánk, de hagyjunk a pártoknak pár eredeti mondatot november közepére.

Ami biztos, mindenki győzelemként fogja értékelni saját szereplését, noha ez a voksolás nem teljesen a pártokról szól, hanem inkább a képviselőjelöltekről. Itt csak egy lista van, és úgy mixel a választó, ahogy kedve tartja: egyet innen, egyet onnan, egyet meg amonnan. Vagy egyet se. Sehonnan.

Mert ennek a választásnak a legnagyobb ellensége a közöny. A jelölteknek főleg ezzel kell megküzdeniük, nem egymással. A választókat nem érdeklik a megyék, nem is értik, mik a feladataik. Ezért meghagyják annak a néhány fanatikusnak a döntést, akik legszívesebben minden szombaton választanának. Így a megyei voksolás megmarad a pártok tréningpályájának. S mint minden edzőmeccs után, most is ki lehet jelenteni, kipróbáltuk a taktikát, és bejött. Itt nincs vesztes.

A két magyar párt választások előtti taktikája is világos volt: a másik nem akar megegyezni. Az a nyertes, akinek sikerül a másikra rábizonyítani, hogy az nem akarja a közös fellépést. Ez többé-kevésbé sikerült is. Az MKP-pozitívak a Hídban, a Híd-pozitívak az MKP-ban látják az egyezség elmaradásának okát. Aki pedig nem utazik a két pártban, azt látja, hogy egyik sem akarta a másikat. Színjáték volt az egész összeborulási kísérlet. Néhány régióban volt ugyan őszinte közeledési próbálkozás, amely minimális eredményt hozott is, de a tárgyalások eredménye ismert: nincs megegyezés, csak nyilatkozatháború, a másik besározása. Nincs magyar egység, mert nem volt akarat. Ennek legékesebb példája, hogy mindkét párt csak egy-egy megyeelnökjelöltet indít – természetesen egymás ellen. Nagyszombat megyében egymás esélyeit fogják kioltani. Ráadásul az MKP óriási kockázatot vállalt azzal, hogy pártelnökét indítja egy eleve vesztes csatába, mert, hogy megyei elnök nem lesz, az biztos. De ha a második fordulóba sem kerül be, az már alapos égés.

Három hét múlva kiderül. Hogy mindenki győztes. Csak egy embernek van félnivalója, de ügyes kommunikációs fordulatokkal azt is ki lehet magyarázni.