Nincs „ingyenvonat”

Nyilvánvaló, hogy a diákok és a nyugdíjasok „ingyenes” utazása nem lesz ingyen, valakinek állnia kell a számlát. A terhet természetesen az adófizetők veszik a vállukra, akik eddig is fedezték a diákok „ingyenes” iskoláztatását, a diákok és a nyugdíjasok szintén jórészt „ingyenes” egészségügyi ellátását, a nekik járó utazási kedvezményeket, no meg persze magukat a nyugdíjakat, és a sort folytathatnánk. Az ingyenvonat a populizmus mintapéldája: felelőtlen, igazságtalan, gazdaságilag káros, és a rövid távú politikai haszonszerzés (csúnyább szóval szavazatvásárlás) motiválja.  Felelőtlen, mert a világ leggazdagabb országaiban sem ingyenes a vasút használata például a nyugdíjasoknak, legfeljebb kedvezmények vehetők igénybe, de sokszor ezért is fizetős különbérletet kell vásárolni, és csúcsidőben sok helyen korlátozások vannak. A fejlett világban térítésmentes utazásra többnyire csak (nem túl nagy) városok helyi tömegközlekedésében van példa, országos szinten ez jórészt ismeretlen. No de a szlovák állam ugye köztudottan olyan gazdag, hogy adófizetői pénzéből bőven telik arra, amire a csóró németeknek, briteknek, svájciaknak nem…  De nem csak a 13 milliósra becsült (de ennél valószínűleg jóval nagyobbra növő) pluszköltség terheli majd az adófizetőket, közvetett hatások is várhatók. A buszokról átpártolhat az utasok egy része (a busztársaságok vagy többletdotációt kapnak, vagy jegyárat emelnek, esetleg járatokat ritkíthatnak), a nagyobb zsúfoltság miatt a vonatokról elpártolhatnak a (teljes árat) fizető utasok. Ők eddig is a kisebbséget alkották, most még kevesebben lehetnek. És még nem beszéltünk arról, hogy ami ingyen van, azt az emberek nem becsülik, de visszaélhetnek vele – mi lesz a fiatal vandálokkal meg az oda-vissza utazgató hajléktalan nyugdíjasokkal? Alapvető igazságtalanság, hogy a rendelkezés általános, nem szociális alapú.  Ezentúl az 500 eurót kereső kétgyerekes, jelzálogkölcsönt nyögő családfő fizetheti az adójából a 750 eurós nyugdíjat kapó volt kommunista funkcionárius ingyenes utazását, vagy mondjuk Fico fiáét is, hogy a háromszoros jövedelemmel rendelkező osztrák nyugdíjasról már ne is beszéljünk. Íme, néhány abszurd példája a várható „társadalmi szolidaritásnak”. De az igazságtalanság ott is megjelenik, hogy a kormány megint teremt egy egyenlőbb kategóriát – akiknek módjukban áll vasúttal utazni. Ahol nem jár vonat, ott nem lesz „ingyen” utazás. Az autóbuszokra meg a városi tömegközlekedésre meg már nem merték bevezetni a térítésmentességet – lám, mégsem vagyunk olyan gazdagok…  Ahogy az már lenni szokott, az ügyeletes szlovák kormány előbb-utóbb rákényszerül majd a kiadások, és ezen belül az utazási kedvezmények megnyirbálására, de addig megy majd a károkozás. Félő, hogy a legnagyobb az emberek tudatában: az ingyenvonat alapjoggá változik, amihez joguk van.  A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója