Népszavazás és a józan ész

Európa-szerte a vezető politikusok, a média, szakértők és az üzleti szféra is csaknem egyhangúlag rossznak tartja a svájci népszavazás eredményét, amelyen a többség a bevándorlás korlátozása mellett tette le a voksot. Érdekes módon hasonló a helyzet Svájcban is, ahol a referendumot kezdeményező Svájci Néppárt kivételével szinte minden fontos közszereplő ellenezte a bevándorlás kvótákkal való korlátozását és a helyi munkavállalók előnyben részesítését az állások betöltésénél. Csak hát az istenadta nép másképp döntött, és régóta tudjuk: vox populi, vox dei. A többségi reakciókkal ellentétben inkább azt emelném ki, hogy a kezdeményezés ellen szavazó 49,7 százalék nagyon magas szám. A jelentős bevándorlónépességgel rendelkező uniós tagországokban csont nélkül átment volna egy ilyen kezdeményezés, nem a svájci (hajszálnyi) 50,3%-os többséggel. Csak azokban az országokban ilyen kérdésekben nem tartanak népszavazást, mert akkor temethetnék az uniót, a tagállamok többségében a választók nemcsak a személyek szabad áramlását (és annak az új tagországokra való kiterjesztését) szavazták volna/szavaznák le, de valószínűleg az euró bevezetését, sőt megkockáztatom, az áruk szabad áramlását is (védjük a hazai termelőket alapon). Ezzel sokall nagyobb gazdasági károkat okoznának országuknak és végső soron saját maguknak, mint amilyenekre most a svájciakat figyelmeztetik (egyébként jórészt jogosan). A helvétek mellett szól még az is, hogy korábban már három népszavazáson a többség támogatta az EU és Svájc közötti szabad munkaerő-áramlás engedélyezését és annak kiterjesztését (ennek közléséről a médiák többsége megfeledkezett). Röviden, Svájc a kivételt jelenti a fejlett országok között is, ahol szinte minden kérdésben lehet népszavazást tartani, bízva az évszázados hagyományokon alapuló demokratikus együttélésben szocializálódott, módos lakosság nagyobb részének bölcsességében (csak ritkán csúszik be egy mostanihoz hasonló gikszer). A többi országban viszont az állami kiadásokat (és bevételeket) vagy az alapvető emberi jogokat érintő kérdésekben, illetve az EU sarkalatos elveit érintő ügyekben nem véletlenül nem lehet népszavazást kiírni. Az alkotmányos jogrendszerek megalkotói leegyszerűsítve így próbálják védeni a népet saját ostobaságának következményeitől. Mert joggal rettegnek attól, hogy megszavaznák az EU feloszlatását, a kiadások megemelését, az adók eltörlését - ezzel államcsődöt idézve elő - sőt, embertársaik egy részét is megfoszthatnák jogaiktól, vagyonuktól... Az ilyen korlátozások rizikója azonban az, hogy egyre apad a (nem kötött mandátummal) választott képviselők és a nem választott bürokraták által teremtett rendszerek, például az Európai Unió demokratikus legitimációja, és a növekvő elégedetlenség az igazi nagy referendumon, a választásokon üthet vissza. Mondjuk a májusi európai parlamenti voksoláson a szélsőséges és populista pártok minden eddiginél jobb szereplésének képében. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója