Népszavazás Chávezról

Chávez 10 százalékos győzelemre számít, a közvélemény-kutatások többsége azonban fej-fej melletti küzdelmet jósolt az - elnök megfogalmazása szerint a „XXI. századi szocializmust bevezető” – alkotmányreform támogatói és ellenzői között. Utóbbiak a demokrácia elleni támadást látják az újításokban. Az egykori ejtőernyősből lett politikus 1999 óta áll Venezuela élén, és először fenyegeti az a veszély, hogy elveszíthet egy szavazást.

Miután már a kampányt is erőszakcselekmények kísérték, sok venezuelai politikai zavargásoktól tart a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetéhez (OPEC) tartozó országban, ha a vesztes fél nem fogadja el a voksolás eredményét.

A kongresszusban már most az elnökhöz hű erők vannak többségben, és bírálói szerint Chávez a legfelsőbb bíróságot és az országos választási bizottságot is híveivel töltötte meg. Ellenfelei attól tartanak, hogy új jogköreivel élve diktatúrát fog bevezetni a dél-amerikai országban. A reformok az elnök táborában sem találtak osztatlan támogatásra: a munkanélküliség, a bűnözés, a lakásgondok és az alapvető élelmiszerek hiánya sokkal inkább foglalkoztatja az átlagembereket.

Mivel mérsékelt támogatói is aggályosnak tartják, hogy az alkotmánymódosítással túl sok hatalom összpontosulna az államfő kezében, Chávez a kormányzásáról szóló véleménynyilvánításnak igyekezett beállítani a népszavazást, miközben a washingtoni kormányzat és a hazai bírálói elleni kirohanásokkal fűszerezte kampányát. „Aki igent mond, az Chávezre szavaz, aki nemet, az George W. Bushra, az Egyesült Államok elnökére” – jelentette ki hívei előtt Kuba és Irán szoros szövetségese egy tömeggyűlésen.

A reformok nem csak azt biztosítanák számára, hogy mindaddig hatalmon maradhat, amíg megnyeri a választásokat, hanem ellenőrzést a központi bank és az olajexportból származó magas jövedelmeknek köszönhetően felhalmozódott valuta- és devizatartalékok felett. Az alkotmánymódosítás rendelkezik a napi munkaidő hat órára csökkentéséről és a társadalombiztosítás előnyeinek kiterjesztéséről a be nem jelentett munkavállalókra is, többek között az utcai árusokra.

Chávez egyre növekvő Egyesült Államok-ellenes tömböt vezet Dél-Amerikában, ecuadori és bolíviai szövetségesei szintén alkotmánymódosításokkal igyekeznek kiszélesíteni elnöki jogköreiket és az energiaforrások feletti állami ellenőrzést.

Államosítáná a spanyol cégeket

Hugo Chávez államosítással, illetve kiutasítással fenyegette a spanyol cégeket a népszavazás előtt. Azt mondta, ha a jövő márciusi spanyolországi választásokat az ellenzéki konzervatív Néppárt nyerné, és nem a most kormányon lévő Spanyol Szocialista Munkáspárt, akkor a spanyol Repsol olajtársaságnak távoznia kell az OPEC-tag Venezuelából, a spanyol bankokat pedig államosítják. A spanyol Santander és a BBVA bankcsoport méretre a harmadik és a negyedik Venezuelában, övék a piac több mint 20 százaléka. A spanyol cégek „imádkozzanak”, hogy Spanyolországban a szocialista párt maradjon hatalmon, mert ha a minket támadó jobboldal győz, akkor leszámolás lesz, idézte Chávezt az El Mundo spanyol lap. Venezuela és Spanyolország kapcsolatai igen megromlottak azóta, hogy november elején Chilében, az iberoamerikai csúcstalálkozón I. János Károly spanyol király „miért nem hallgatsz el?” felkiáltással szakította félbe Chávez ismétlődő kirohanásait José Maria Aznar volt spanyol kormányfő ellen. Aznart a jelenlegi, szocialista spanyol miniszterelnök, Zapatero is védelmébe vette Chávezzel szemben. „Ötszáz év gyarmatosítói pökhendisége tört ki” a királyból, mondta később Chávez, és a múlt héten „befagyasztotta” Spanyolországgal a kapcsolatokat, amíg I. János Károly bocsánatot nem kér tőle.