Népszámlálási pánik

Közben az interneten „tuti” információk terjedtek el arról, hogy az ívet az azonosító kód nélkül érdemes beadni, elkerülve a személyes adatokkal való visszaélést. A felhördülésre Lipšic is rátett egy lapáttal, amikor úgy nyilatkozott, az állampolgárok személyes ügye, felragasztják-e a matricát, sőt az is, kitöltik-e az ívet – elmulasztásáért senki sem büntethető.

Bár a népszámlálás lefolytatásának módja módszertanilag vitatható, az bizonyos, hogy a jelenlegi rendszert három éve fogadta el a parlament. Ilyen szempontból érthetetlen, hogy az adatvédelmi biztos miért csak az ívek begyűjtésének előestéjén adott ki állásfoglalást (ráadásul elítélőt) – míg egy korábbi beavatkozás a rendszer javulását és a lakossági kételyek eloszlatását szolgálhatta volna, a pénteki nyilatkoztat csupán a bizonytalanságot fokozta, és kockára tette az adatgyűjtés eredményességét.

Az adatokkal történő visszaéléstől való félelem a magyar kisebbség körében eleve elterjedtebb volt, mint a többségi társadalomban, és félő, hogy az elmúlt napok közhangulata fokozta az aggodalmakat. Éppen ezért fontos kimondani: az adatvédelmi aggályok ellenére az a legfontosabb, hogy minden magyar érzületű állampolgár kitöltse az ívet, és azon a magyar nemzetiséget és anyanyelvet jelölje be (ez utóbbit a leggyakrabban használt nyelv kérdéspár esetében is).

Talán nem felesleges hangsúlyozni, hogy a nemzetiségi diszkriminációhoz nincs szükség népszámlálási adatokra. Az állampolgárok etnikai hovatartozása nem titok szomszédaik és ismerőseik előtt, ehhez az adathoz a potenciális diszkriminálók informális csatornákon is hozzáférnek. Éppen ezért kijelenthető, hogy a magyar nemzetiség bejelölésével eleve nem kockáztatunk semmit.

Az is fontos tény, hogy a statisztikai hivatal a hiányzó adatokat átlagolással pótolja. Bár a hivatal vezetője arra hivatkozik, hogy hasonló módon dolgoznak a közvélemény-kutatók is, fontos tudni, hogy a véleménykutatások éppen a népszámlálási adatokra épülnek, azok viszonylagos pontossága végett. Az adatok pótlása éppen ezért problémás, és a pótolt adatok általánosságban alulreprezentálják a kisebbségeket.

Az állami szervek nagy hibát követtek el, amikor nem sikerült hónapokkal a népszámlálás előtt megegyezniük annak helyes lefolytatásáról. A jelenlegi, a nyilvánosság előtt folyó marakodás kockáztatja a mért adatok pontosságát, és eltántoríthatja az embereket a részvételtől. Ez a kockázat fokozott a magyarság esetében. A lényeg az, hogy minden egyéb híresztelés ellenére a kitöltés az ésszerű kockázat keretein belül marad, a magyarság szempontjából pedig kiemelkedően fontos.

Ravasz Ábel; a szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője