Neonácik és tüntetők

Hacsak abból kiindulva akarnánk felbecsülni a szlovákiai szélsőségesek táborát, hogy mennyien vettek részt a hétvégi pozsonyineonáci felvonuláson, akkor megállapíthatnánk, hogy egy év alatt úgy a tizedére csökkent: míg tavaly nyolcezren csődültek össze, addig idén mondjuk ötszázan, és tíz őrizetbe vett szélsőséges a hivatalos mérleg. A valóságban azonban a szélsőjobboldal erősödik,és a szlovák belpolitikai problémákból legalább annyit profitál, mint az uniós válságokból. 

Nemzetközi szempontból az Európai Unióval soha nem szimpatizáló szélsőséges mozgalmakat legalább annyira ösztönzi a brit kilépési törekvések sikere, mint az, hogy Brüsszelnek az utóbbi időben egyre kevesebb problémára sikerült érthető, megvalósítható, könnyen magyarázható választ találnia. Az unióellenesség első számú témájukká válhat. A hétvégén is volt uniószászló-tépés, Brüsszel ellenitüntetés, Marián Kotleba a pedig a kilépésről szóló népszavazást akarja szervezni a következő hónapokban. 

Nem lesz egyedül: egész Európában felerősödnek a hasonló hangok. Ilyen népszavazásoknak esélye sem lenne akkor, ha az Európai Unió egy jól működő szervezetnek látszana, de nem látszik annak: a menekültválságra egyetlen működő megoldást sem sikerült kidolgozni, az európai összetartozás tudata a politikusokban mélyponton van, Brüsszel már rég nem a feltétel nélküli egyetértés fóruma, hanem csatatér, ahol a nemzetállami érdekeket képviselők csapnak össze. Az EU vagy megreformálódik, vagy egyre gyorsuló ütemben széthullik – még van esély a változásra. 

Az itteni szélsőségesek térnyerésére azonban nagyobb befolyással van az, hogy mi történik a szlovák belpolitikában. Kotlebáék előretörését egy széles társadalmi elfogadottságnak örvendő kormány tudná megállítani, de a Smer–SNS–Híd– Sieť négyes aligha képes erre, ha a korrupciós ügyektől fuldoklik. A Smernek nemhogy a szélsőségesek elnyomása az érdeke, hanem a megtartásuk: ahogy ráomlanak a botrányok, a szélsőséges hatalomátvétellel való riogatás marad az egyetlen értelmezhető oka annak, miért van egyáltalán szükség erre a kormányra. Ez a forgatókönyv azonban nem lesz életképes. Hogy egy közeli példát mondjunk, a hasonlóképpen gyengén teljesítő Gyurcsány-kormánynak sem jött be a barna esővel való riogatás a krízishelyzetben. 

A szlovákiai tömegek már az utcán vannak, de a tisztességes állampolgárok nem a kopaszokkal mennek tüntetni, hanem a náluk egy fokkal vállalhatóbb Egyszerű Emberekkel és a Szabadság és Szolidaritással, a kormány ellen. Ők jobb, kevésbé korrupt országot szeretnének, s velük szemben most a jelenlegi kormány áll, amely megtestesít mindent, ami az elmúlt időszak politikai elitjében rossz. Megpróbálhatják összemosni az ellenzéki tüntetőket a szélsőségesekkel, de ezzel csak azt érik el, hogy maguk is azt hiszik, másban nem bízhatnak.