Neonácik a házban

A kritikai hozzáállás fontos, ám ennél fontosabb, hogy azt is észrevegyük, milyen valódi társadalmi elmozdulások történtek. A 2016-os parlamenti választás legfontosabb és egyben legriasztóbb eredménye messze nem az, hogy milyen kormány alakult, hanem az, amilyen eredménnyel a szélsőjobb a parlamentbe került. 

Azt mindenki tudja, hogy az országban elvileg nincs háromszázezer neonáci, és Kotlebáék szavazóinak nagy része kiábrándult protestszavazó. Ezeket az embereket nem érdekli, hogy a párt, melyre szavaztak, az ő elégedetlenségüket csak eszközként használja ordas eszméinek terjesztésére, ők talán sosem értik meg, hogy kiket juttattak a parlamentbe. A szlovák törvényhozásba nekik köszönhetően első alkalommal ülnek be olyan emberek, akik nyíltanneonáci eszméket vallanak, éltették a nácizmust, rasszisták, antiszemiták, és még sorolhatnám. Mindezt nyíltan hirdetik a közösségi portálokon. A szlovák szélsőjobbot tizennégyen képviselik a parlamentben, ám az ország mintegy félmilliós roma közösségének az elkövetkező négy évben egyetlen képviselője sem lesz a törvényhozásban. 

Az, hogy végül miért nem jutott be egyetlen roma sem a parlamentbe, külön elemzést érdemel. 

Fontos lesz figyelni, hány olyan demokrata lesz a parlamentben, aki hajlandó megvédeni a romákat Kotlebáék kirohanásaival szemben, mert abban biztosak lehetünk, hogy továbbra is ez lesz az egyik fő témájuk. Szlovákiában állítólag tavaly nagyjából ötven ember ellen indult eljárás szélsőséges ideológiák terjesztése miatt, de arról nincs pontos szám, hogy hányat ítéltek letöltendő börtönbüntetésre. A választások után a rendőr-akadémia rektora beszélt arról, hogy hiába van rá törvény, a gyakorlatban a rendőrök sem tudnak hatékonyan fellépni a szélsőséges eszmék terjesztése ellen, és mindig akad kiskapu. Lucia Žitňanskának, az új kormány igazságügyi miniszterének egyik legfontosabb feladata a jogi környezetet szigorítása lesz ezen a téren. 

A kormánypártok és az ellenzék demokratikus része még nem tudta egységesen eldönteni, hogyan viszonyuljon a szélsőjobbhoz a parlamentben, egyelőre nincs közmegegyezés velük kapcsolatban. Nem tudni, hogy az ignorálással, vagy pont a rendszerbe való beemeléssel próbálnak-e Kotlebáéknak gátat szabni. Európában mindkettőre van példa, így van mit elemezni, van miből tanulni. Ám abból, hogy az ĽSNS egyik képviselője fegyverrel érkezett a parlamentbe, nagyjából sejteni lehet, hogy Kotlebáék hogyan viszonyulnak a képviselői munkához. Szlovákia nem az első uniós tagállam, ahol a szélsőjobb bejutott a parlamentbe, de fontos lenne, hogy ha már megtörtént a baj, legalább megfelelően tudjuk kezelni a helyzetet.