#nemleszeksuliban

Az akciót, amelyhez a Duna utcai alapiskola és gimnázium is csatlakozott, egy pozsonyi iskola indította néhány hete. Lényege, hogy a szülők pénteken nem engedik a gyerekeket iskolába, amíg a kormány – most ugyan éppen választások lesznek, de majd az új – nem hajlandó konstruktívan tárgyalni a korábban sztrájkoló pedagógusokkal.  A pedagógusok követeléseiről már sokszor, sokan írtak lapunk hasábjain is. Lehet vitatkozni azon, hogy sok-e vagy kevés a tanárok fizetése, elég pénz jut-e az iskolák fenntartására, korszerűsítésére. Vagy elővehetjük a magyar oktatásügy problémáit, elég magyaróra van-e az alsó tagozaton, mi lesz a kisiskolákkal?  Nem vagyok kritikátlan a tanárokkal szemben, tudom, van jó és rossz tanár, és ez utóbbi nagyon elveheti a gyerekek kedvét a tanulástól. A rossz tanár munkáján a több pénz, a magasabb fizetés sem segít. Mivel a tanárok nagyjából azonos összegű fizetést kapnak országszerte, ezért biztosan vannak olyan régiók, ahol a tanár a biztos állásával, biztos fizetésével a környezetéhez képest a helyi középosztályba tartozik. Máshol meg a fizetését tekintve értelmiségiként is inkább a kisebb jövedelmű réteget bővíti. Természetes azonban, hogy a magasabb fizetés olyan, feltehetően jobban képzett, színvonalasabb tanárokat is az iskolába vonzana, akik jelenleg inkább más, magasabb fizetést biztosító területeken kamatoztatják tudásukat. Ez nemcsak a közoktatásra vonatkozik, az egyetemekre is, bár jelenleg az egyetemi oktatók még „csak” a közoktatásban dolgozók követeléseit támogatják a sztrájkjukkal.  Sok baj van az oktatás tartalmával is. Gyakorló szülőként tudom, hogy bizonyos órákat nyugodtan ki lehetne hagyni az órarendből, hogy számítástechnika órán a másodikos-harmadikos gyerekeknek nem tud újat mondani a tanár, ha a tananyaghoz tartja magát, mert a gyerekek maguktól előbbre járnak. Az iskola célja még mindig inkább a lexikális tudás bővítése, ahelyett, hogy inkább gondolkodni tanítaná a diákokat.  Tisztelet azoknak a tanároknak, akik mernek legalább egy kicsit eltérni a kötelező tananyagtól.  De azt nem szabad megtagadni a tanároktól, hogy partnerként kezeljék őket, és a kormány ne csak a már szinte kövületté vált hivatalos szakszervezetükkel üljön le tárgyalni, amelynek sok tanár csak megszokásból a tagja, és amelynek vezetői mindig is közel álltak a jelenlegi kormánypárthoz.  Azt az érvet elfogadhatatlannak tartom, amelyet ugyan elsősorban a magyar kormány hangoztat az ottani tiltakozások, a „kockás inges” tiltakozás és a hétfői, #nemleszeksuliban akciók kapcsán, hogy a tanárok/szülők „gátlástalanul visszaélnek a gyerekekkel”, amikor „felhasználják őket” a kormány elleni tiltakozás során. Egyrészt a gyerek sem hülye, már az alsó tagozatosoknak is el lehet magyarázni, hogy miről van szó, sőt igénylik is ezt. A szülőknek pedig igenis joguk van véleményt mondani a kormány oktatáspolitikájáról, még akár olyan radikális módon is, hogy nem engedik iskolába gyerekeiket.  Példaértékű, hogy a néhány pozsonyi szlovák iskola akciójához csatlakozott a Duna utcai magyar iskola szülői szövetsége is. Megtehetné ezt az országos magyar szülői szövetség és a magyar pedagógusszövetség is, és ne csak akkor jelentkezzenek, amikor már elkerülhetetlen. Talán többet tudnának elérni a szlovák pedagógusokkal együtt. A szülők sztrájkja „gördülő”, vagyis jövő pénteken is lehet csatlakozni.