Nem jó kínainak lenni...

„A testvére egyetemen tanul, de a hétvégén kiment tüntetni. Nem bírta a városra mért újabb drákói Covid-karantént. Őt magát is egy épületbe zárták tavaly, az ajtót is rájuk csukták, se ki, se be. Az élelmet osztó csapatok nem mindig értek el hozzá. A vállalkozásának a hajói beragadtak a kikötőbe. A múltkor egy unokatestvére azt mesélte, hogy a Covid-lezárások miatt a tűzoltó sem tudott kimenni. Az oltás smafu, néhányan már elkapták a beoltott ismerősei közül a vírust. A nagyszülei persze, a tengerparttól távoli kistelepülésen, nincsenek egyelőre beoltva. A neten terjedő videók már 2020-ban is rettentő ijesztőek voltak arról, hogy a rendőrök micsoda kegyetlenséggel tartják az úttorlaszokat. Végül csak kiderült, hogy a Covidot felfedező vuhani orvosnak senki se hitt, mire nem sokkal később maga a doktor is koronában halt meg. Sunnyogtak a pártapparátcsikok, ahogy minden rendes kommunista pártban ez lenni szokott. Most se meri senki megmondani a pekingi nagyfőnöknek, hogy már se türelem, se gazdasági mozgástér nincs ahhoz, hogy zéró Covid legyen a célkitűzés. Essünk túl rajta!”

Nagyjából ezek lennének a gondolatai egy átlagosan pórul járt kínai polgárnak, aki végül ráveszi magát, és kimegy az utcára. Arra a tüntetésre, amelyről tudja, hogy már az odavezető úton azonosítják a köztéri kamerák. Tudja, hogy testvérét simán kirúghatják ezért az egyetemről. Még látja azt is, hogy nemcsak a Covid-politika ment félre, hanem az építésügy és a hitelezés is: hiszen a nagy nehezen lakásba fektetett pénze most egyre kevesebbet ér, ahogy a lakásárak emelkedése kipukkadt, ahogy egyre több és nagyobb kivitelező kezdett csődközeli helyzetbe kerülni.

2022-re sokaknak nem egy álom kínainak lenni. Főleg, ha gyárban dolgozik, havi bérért, és a gyár a Covid-lezárások miatt szintén szünetelteti tevékenységét. Vagy mert a hajók nem viszik el az árut. Vagy mert a rekordalacsony vízállás miatt energiahiány volt épp az adott régióban.

A kínai tüntetések nemcsak a Covid-intézkedésekről szólnak, hanem egyes társadalmi csoportok meghatározó hangulatáról, az elmúlt 2-3 évben összegyűlt keserű tapasztalatokról is.

Ugyanakkor a rezsim nem most fog megbukni. Ha valamire, erre készült az 1989-es Tienanmen téri vérengzés óta, hogy minden ilyen tüntetést még idejében el tudjon folytani. Hszi Csin-ping nem azért szerezte meg a hatalmat további évekre, hogy ilyen könnyen feladja azt, sőt. Éppen ellenkezőleg, ez az ő szemében csak újabb okot ad majd arra, hogy lám a párt hatalmát meg kell erősíteni, mert nem mindenki azonosul kellően a kijelölt iránnyal. Ez a durva ellenreakció következik ezen a héten és decemberben – még kevésbé lesz jó olyan kínainak lenni, aki picit is nem ért egyet a pekingi döntésekkel.