Nélkülünk

Soha nem értettem, hogy miért övezik ekkora indulatok az Ismerős Arcok Nélküled című számát. A zenekart még bőven azelőtt ismertem meg, hogy politikai állásfoglalássá vált volna a hallgatása, és a Nélküledet már akkor is egy emberként énekelte velük a teljes közönség minden koncerten. Kicsit giccses? Igen. Ezt kéne énekelni a Himnusz helyett? Azt talán nem. De attól még egy erős dal, egy jó dal. Kár, hogy a politika ezt is tönkretette.

A tárgyra térve: a Nélküled bizony aktuálisabb, mint valaha, mert a szlovák törvényhozás nélkülünk, szlovákiai magyarok nélkül fog működni az elkövetkező pár évben. Már az exit pollt nézve is úgy éreztem magam, „mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő”, az este folyamán pedig ez az érzés csak tovább erősödött. Mert tudtuk, mindannyian tudtuk rögtön abban a pillanatban, amikor biztossá vált, hogy most is két párt verseng majd a magyar szavazatokért, mindenki tudta, hogy egyik sem fog bejutni a parlamentbe.

De nagyon rossz volt nézni. Nagyon rossz volt látni a számokat.

A Híd gyakorlatilag a megsemmisülés szélére sodródott, még a három százalékot sem érte el, innen nagyon nehéz lesz felállni. Kár lenne értük, mert a nemzetek feletti együttműködés víziójára épülő politika egyedi, előremutató színfolt Közép-Európában. Az MKÖ jobban szerepelt, de dicsekvésre azért itt sincs túl sok ok. A hárompárti együttműködés nagyságrendileg megismételte az MKP 2016-os eredményét, kicsivel több szavazatot szerezve, mint négy éve. Hogy ebből mennyi köszönhető az MKP legendásan hűséges szavazóbázisának, és mennyi a (látszat)összefogás unalomig ismételt mantrájának, az az elkövetkező napokban kiderül az elemzésekből. A karikákat számolgatva valószínűleg azonnal elindul a könyöklés is a hármasfogaton belül, de ez már igazából mindegy, mert a tényeken nem változtat. Most mind a két pártra leadott magyar szavazatok elvesztek, és ezért a pártok vezetőit terheli a felelősség. Bugár Béla már jelezte, hogy lemond, meglátjuk, hogy az MKÖ részéről vállalja-e valaki a felelősséget.

Mert ha megpróbálnák sikerként interpretálni ezt a 3,9 százalékos eredményt, akkor a baj nagyobb, mint hittük.

Matovič nagyot nyert és hatalmas lehetőséget kapott, hogy visszanyesegesse a Smer polipjának csápjait. Ez jó hír, reméljük, él vele. Ami nem túl jó hír, hogy a választáson a populista pártok taroltak (igen, az OĽaNO is az). A magyaroknál csak a PS/Spolunak volt rosszabb estéje, egy hajszállal maradtak ki a parlamentből. Trubanék elsőként mutattak példát az együttműködésre, mindig betartották a szabályokat, egyedüliként hirdettek nyílt háborút a szélsőségesek ellen. Mit kaptak? Hát ezt. Kotleba nem erősödött, de nem is gyengült. Not great, not terrible.

„S bár a lényeget még nem értheted / Amíg nem éltél nehéz éveket” – énekli tovább az Ismerős Arcok. Nehéz évek jönnek? Nem feltétlenül. Az OĽaNO, az SaS, és a Za ľudí is többször kijelentette, hogy garantálni fogják a kisebbségek jogait. Az ő listájukon is vannak magyarok, és sok magyar ezekre a pártokra szavazott. A Híd és az MKÖ azzal kampányolt, hogy ez nem lesz ugyanaz, mintha egy magyar párt képviselne minket. De mivel ők ismét kiütötték egymást (pont úgy, mint az európai parlamenti választáson),

nem igazán maradt más lehetőségünk: bíznunk kell a szlovák pártok ígéreteiben.

Hát igen. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban mindannyian pont ugyanazt érezzük. Szeretném remélni, hogy ez a mélypont, és innen már csak felfelé vezet út, de a választás utáni első nyilatkozatok alapján a politikusaink még nem jutottak el a „lényegig”.

Ami pedig a Nélküledet illeti, még egyszer: jó kis dal. De politikai programnak egy kicsit kevés. És ha tényleg egy vérből valók vagyunk, akkor talán elkezdhetnénk úgy is viselkedni.