Nagytakarítás

Ennek ékes bizonyítéka Tomáš Malatinský kinevezése gazdasági miniszterré. Fico, a kormányfő azt mondja, hogy a munkáltatók szövetsége jelölte őt, annak tagjai viszont mossák kezüket. Tehát nem tudjuk, ki jelölte őt a miniszteri posztra, tény azonban, hogy beleillik abba a védősáncba, amelyet Fico kabinetje tagjaiból kialakított. Oly módon, hogy például a volt pénzügyminiszter a közlekedési tárcát vezeti, a gazdasági miniszter pedig a földművelésügyi minisztériumot igazgatja.

Holott Robert Fico véleménye szerint előző beosztásukban is megállták a helyüket. Egyes miniszter kinevezésének nem hatalmi, hanem gazdasági oka van, másoknál az előző kabinet által jóváhagyott kompetenciatörvény. Azaz: ha áthelyezték a pénzeket, áthelyezik az embereket.

Robert Fico második kabinetje úgy kezdte a kormányzást, ahogy elődei. Elszörnyedt a gazdasági helyzet láttán – Fico szavaival élve megrökönyödött azon, hogy üres a kamra. Elődjének felrótta, hogy néhány nappal a kormányváltás előtt elkótyavetyélte a pénzt ahelyett, hogy takarékoskodott volna. Ellenőrzi a szerződéseket, amelyeket egyes miniszterek röviddel távozásuk előtt kötöttek, mivel a kormány értesülései szerint pazarlás folyt. Egyelőre még nem fenyegetőznek azzal, hogy valakit megvádolnának, de ez csak idő, pontosabban a vádemelési javaslat beadásának kérdése.

Ez mind, mind az alsóbb szinteken megkezdett nagytakarítással együtt a megszokott politikai folklór vagy rituálé, az új hatalomnak határozottan a nép tudtára kell adnia, ki az úr az országban, hogy megváltozott a kor, és csak azt teljesíti, amit a választók elvárnak tőle.

Természetesen mint minden kormány, Robert Ficóé is megérdemli a száznapos nyugalmat. Meg is kapja, ha ez alatt az idő alatt nem követ el főbenjáró bűnt. A nagytakarítás és a hatalmi posztok betöltése nem az, a tettek és a kormányzás módja viszont igen. A párton kívüli lakosságnak ugyanis mindegy, ki kormányoz, csak az nem lehet mindegy, hogyan.

Juraj Hrabko