Mozgósításra várva

Több ismerős említette, hogy szombaton megyei választások, ismét lehetőség nyílik, hogy bebiztosítsuk néhány közéleti személyiség mellékkeresetét a következő négy évre. Megyünk, hát hogyne mennénk, ha már megkaptuk a választójogot, nem maradunk tétlenül otthon, mint a birkák – hallom többektől. Bár csak én is köztetek lehetnék, meg ilyesmi, gondolom magamban, aztán eszembe jut, mit mondtak pár hete a politikusok: csak semmi kapkodás meg izgalom, ők majd mindenkit szépen mobilizálnak. Viszont amikor ezt írtam, kedd volt, ma meg már szerda, holnaptól kampánycsend, én meg még mindig nem érzem, hogy mobilizálva lennék. Persze ez az én hibám is, mert nem voltam képes venni a fáradságot, és nem mentem el egy kampányrendezvényre sem, hiába turnéztatták pártjaink Lakodalmas Lajost, Jolly&Suzyt, Csocseszt, az Ergót, Radics Gigit, Mága Zoltánt, meg a többieket. Na jó, egy kampányakción önhibámon kívül mégis sikerült megjelennem. Pedig csak kifutottam pár dologért a pozsonyi Miletič piacra, de nem tudtam elkerülni, hogy telerakjanak hűtőmágnessel, reklámszatyorral meg prospektusokkal. Még biciklis fényvisszaverő szalagot is adtak, rajta a karikázandó személyek nevével. Gulyást viszont csak az kapott, aki megvárta a „szentbeszédet”. Jól jártak tehát a vargányahegyek mögött ücsörgő cigányasszonyok, kicsit legalább felmelegítette őket a gulyás. Nekem meg maradtak az óriásplakátok, de sajnos hiába autóztam végig a Dunaszerdahelyi, Komáromi meg az Érsekújvári járást, csak azt láttam, hogy sok ember áll egymás mellett a plakátokon, és mindegyik távoli és felismerhetetlen. Lehúzódni meg emiatt mégsem fogok. Szomorú lettem, amikor tudatosítottam, hogy a pártok kifizetik a rengeteg pénzt az óriásplakátokért, amelyek gyakorlatilag használhatatlanok, mert ha kettőnél több arc kerül a reklámfelületre, azt az ember egyszerűen nem látja, pláne a suhanó autóból. Aztán még szomorúbb lettem, mert rájöttem, hogy ezekre a derék emberekre idén is csak azért érdemes szavazni, amiért az elmúlt húsz évben: mert magyarok. Erről megint eszembe jutottak a birkák, akik ha választójogot kapnának, bizonyosan a birkajelöltekre adnák a voksukat, mégpedig azért, mert ők is birkák. Persze példálózhatnánk más állatokkal is (a birka jelentéstöltete kicsit pejoratív), mondjuk a vegetáriánus piranhával (Tometes camunani), amelyet néhány hete fedeztek fel Amazóniában. Szóval a végén lehet, hogy úgy döntök, nem leszek piranha, mobilizálatlanul is elmegyek, és bekarikázok néhány jelöltet, mert mégiscsak ez a felelősségteljesebb hozzáállás. (Ezt az utolsó mondatot persze nem gondoltam komolyan.)