Most kell abbahagyni, uraim! Amíg lehet...

Mint ahogyan arról sem feledkeztem meg, hogy amikor a két párt világossá tette, a választások előtti formai együttműködésben nincsenek mindkét fél számára elfogadható keretek, naivan és keményfejűen fejtettem ki ama álláspontomat, hogy akkor találjanak közös témákat és platformokat, mert egyébként háborúzni fognak és szavazókat veszítenek.

A kormányválság idején összehívott Híd Országos Tanácsról Bugár Béla üzente meg, hogy a koalíció nem járható út, s helyeket kínált fel a listán. A csak egyenrangú partnerségről szóló nyilatkozatában Bárdos Gyula pedig azt üzente, ez a nem járható út. Mindkét párt világossá tette álláspontját, amiből pedig logikusan következik, hogy formai együttműködés, lett légyen az koalíciós, közös vagy nyitott listás, az előrehozott választások előtt nem lesz. Punktum, itt akár egy új történetet kezdhetnének írni, s ha olyan fontosnak tartják a hazai magyar választót, akkor a reá való tekintettel esetleg visszahívhatják a nehéztüzérséget, a lovas bandériumokat és a tankhadosztályokat, meg nem támadási szerződést is köthetnének és kész.

Erre szombaton mi a vezető hír? Az MKP továbbra is nyitott arra, hogy választási koalícióra lépjen a Híddal. Ha e sorok írója nem ismerné annyira a politikai kommunikáció bevett mondatait, akár el is ájulhatna, lám mennyi önfeladás, mekkora áldozat a szavazó kegyeiért. Csakhogy a politika a lehetséges művészete. Azok után, ami az elmúlt két hétben elhangzott, ez a nyilatkozat legalább annyira értékes, mintha Matovič az állampolgársági törvény kapcsán elkövetett koalíciós kisgazemberségei után átfogó nemzetiségi stratégiára válna nyitottá, autonómiástul.

Még mielőtt az MKP azt hinné, támadni akarjuk, előre szólunk: a koalíciós indulás bármily pozitív indíttatásúnak mutatott szajkózása mostantól kezdve kommunikációs csapda. Ezen a helyen az MKP-t ettől a csapdától óvjuk, mert ha a közös indulás továbbra is kommunikációs stratégia marad, akkor a most látszólag Fekete Pétert tartó Híd kevésbé veszít vele, mint az MKP. Hihetetlennek tűnhet kommunikációs stratégák számára, de így van: a Híd elutasítása az MKP választóinál – éppen az eddigi politikai marketing következtében – lényegesen nagyobb, mint az MKP elutasítása a Híd választóinál. Mindkét párt választóinál viszont geometrikusan nőhet az elutasítás, ha azt látják, hogy az együttműködési szándék nem kizárólag a szlovákiai magyar szavazó érdekképviselete mentén fogalmazódik meg, kizárólag politikai marketingcélokat követ.

Politikus uraim, továbbra is hiszem, hogy a szavazatmaximálás érdekében rengeteg közös mondanivalója lehet a két pártnak, s legyen is. Pont azért, hogy pártharc, és ne vallásháború legyen a kampány. De a koalíciós indulás szajkózására csak egy jó párhuzam említhető: a rendszerváltás első napjaiban a szlovákiai magyar újságírók kongresszusán szépemlékű Dusza István kollégánk felszólalása volt a legrövidebb. Így hangzott: „Kérek mindenkit, ne arról akarjunk most vitatkozni, hogy a pártállam idején melyikünk volt a kisebb ká...” Igaza volt, mert hogy ki mekkora volt és ki mekkora maradt, az a rendszerváltás utáni első években úgyis kiderült.