Most jön a neheze

Nem csoda, hogy 2010 után most sem volt tülekedés az MKP elnöki posztjáért, sőt, a második számú pozícióért, az Országos Tanács elnöki posztjáért sem. A harc így taktizálássá változott. Ez önmagában persze nem gond, a közép-európai pártok többségénél nincs valós küzdelem az elnöki székért. El tudta volna például valaki képzelni, hogy a Hídnál Bugár Bélán kívül bárki más komoly szándékkal elinduljon a párt elnöki posztjáért?

A nagy személyi csaták hiányának oka a párt állapota és belső hangulata. A 2010-es kizúgást sokan sokként élték meg, most inkább a letargia kifejezés a helytálló. Zsinórban harmadszor nem sikerült megugrani a „fikciót”. Az, hogy egyáltalán van legalább egy-két jelölt, leginkább a Híd bizarr kormánykoalíciós szerepvállalásának tudható be. Úgy tűnik, az MKP utólagosan mégiscsak kapott egy utolsó esélyt a javításra. Több lehetőség valószínűleg már tényleg nem lesz.

Akárkit is választanak pártelnöknek – borítékolhatóan Menyhárt Józsefet –, a neheze csak ezután következik. Nem csupán számára, de a nem ritkán széthúzó, olykor koordinálatlannak tűnő, hosszú bealvásokra képes vezetőség számára is. A pártnak úgy kell új embereket bevonva megújulnia, hogy közben az egész társadalom masszívan ábrándul ki a politikából. Úgy kell kritizálnia a Hidat – ellenzéki, parlamenten kívüli pártként ezt a szerepet osztotta rá a választási eredmény –, hogy közben kilépjen a korábbi bevett sablonokból: ne tűnjön akadékoskodónak, árulózósnak, ellenségkeresőnek. Úgy kell a magyar–magyar együttműködés útját keresnie, hogy közben kritikája ne legyen hiteltelen, választói törzstábora elfogadja a közeledést a korábban agresszívan támadott és lesajnált konkurenciához. Úgy kell programot és víziót alkotnia, szakpolitikai célokat megfogalmaznia, hogy mindeközben az emberek egyre kevésbé kíváncsiak a kidolgozott és valós megoldásokra, az „egyszerű emberek” és „családok” korában a bohócok és a protestpártok a menők.

A neheze most jön – ez az MKP mellett természetesen a Hídra is érvényes. Ám messzemenő következtetéseket levonni a hétvégi kongresszusból felelőtlenség lenne, az egész hazai jobboldali (és talán a baloldali) politikai palettán olyan változások előtt állunk, amelyek alapjaiban rajzolhatják át a most játékban lévő formációk esélyeit. A tényleges munka mutatja meg – ha lesz –, hogy meg tud-e újulni az MKP, nem a mostani kongresszus. Lássuk a medvét!