Mondd, te miért választanál?

Egy szlovák napilap kommentátora például szimplán gyávának, képmutatónak, hazugnak és alibistának nevezi azokat, akik a választás napján otthon maradnak. Írásában leszögezi: olyan nincs, hogy ne lenne kit választani. És ha mégis van? Vagyis hogy nincs? És talán a választópolgár a hibás, ha nincs?

Sokan nem pusztán egy pártra vagy személyre szeretnének szavazni, hanem magasztosabb célokért, ügyekért érvényesítenék a voksukat. Nagy horderejű, sorsdöntő ügyek, kiélezett helyzetek szoktak általában a szavazóurnához vonzani kritikus mennyiségű választót. Vannak most ilyen ügyek? Hogyne lennének! A kérdés csak az, hogy a politikai pártok képesek-e azokat világosan megfogalmazni, közérthetően tematizálni és hitelesen képviselni.

A három legfontosabb kérdés szerintem a következő: Kell-e nekünk még az Európai Unió, hibáival együtt is? Rákfenének tartjuk-e a gátlástalan, államilag szervezett korrupciót, és leszámolnánk vele? Szeretnénk alapvető pozitív változást elérni a politikában, társadalomban, több szabadságot, tiszteletet és méltóságot kikövetelni magunknak, kívánjuk a kormányváltást? Én azt látom, hogy a pártok a fenti kérdésekre adandó válaszokat elmaszatolják, nem képesek populizmusmentesen szembenézni velük, vagy hiteltelen a mondanivalójuk az eddigi tetteik tükrében. De lehet, hogy én értelmezem félre a dolgokat, és különcködés az egész dilemmám.

Úgy vélem, sok embernek nincs elég mérvadó információja. Ez akkor is igaz, ha a legtöbb ellenzéki párt választási programját – a két magyar pártot beleértve – ezúttal részletesen és magas szakmai színvonalon dolgozták ki. Megkockáztatom, hogy sok választópolgárnak a kellő műveltsége sincs meg a felelősségteljes választáshoz. Többszörösen aláhúzom, hogy ez a megállapítás nem pejoratív, lesajnáló módon értendő. Egyszerűen a demokrácia és a jogállam szabályait, a demokratikus politikai kultúra értékeit tanulni kell, nem megvilágosodás útján sajátítja el őket az ember. Demokrácianevelés, állampolgári nevelés pedig nálunk nincs, vagy csak ímmel-ámmal, itt-ott, rendszertelenül. Nem véletlenül olyan alacsony a fiatalok körében a választási hajlandóság. Pedig modern demokráciát demokrata érzelmű, felvilágosult emberek nélkül építeni kutya nehéz.

A szlovákiai magyarral mindig azt próbálták elhitetni, hogy a választás célja nem más, mint hogy minél több magyar képviselőt juttasson be a parlamentbe. Ez a cél így önmagában az embereket már nem hozza lázba. Csak az első két-három szabad választásnál serkentette őket arra, hogy lényegesen nagyobb arányban járuljanak az urnákhoz, mint a szlovákok. A helyzet megváltozott. Meggyőződésem, hogy a magyar választópolgár ugyanazokkal az alapvető dilemmákkal szembesül, mint a szlovák. Mindnyájan egy politikai pocsolyában küszködünk a jobb jövőért.

A választás nem kötelesség, a választás emberi jog. Szilárd demokráciákban általában nincs végzetes következménye annak, ha nem élünk a jogunkkal. Mégis, most komoly a tét. Európa, Közép-Európa, ezen belül Szlovákia válaszút előtt áll. Szavazni el kell menni, főleg a fiatalok részvétele lenne nagyon fontos, hiszen az ő európai jövőjükről van szó. A szülők, nagyszülők feladata is, hogy meggyőzzék őket. Nem kényszerítve, kézen fogva és vezetve a fiatal felnőtt gyereket, unokát. A választás titkos és szabad. Valamelyik listán csak van legalább négy hiteles jelölt, akit be lehet karikázni.

A szerző a Szlovák Helsinki Bizottság elnöke