Mitől féljünk?

A törvényeket általában a közjó érdekében, a leggyakrabban valamiért, és – legalábbis kimondva – nem valami ellenében fogalmazzák meg. A történelem során jó pár negatív példát láthattunk arra, ha egy törvény vállaltan valami vagy valaki(k) ellen irányult. Az amerikaiaknak is van ilyenjük, de az angol nyelvterületnek volt egy George Orwellje, aki a Politika és az angol nyelv című esszéjében irányt mutatott a politikai nyelvhasználatnak, ráadásul az USA-ban a politikai stilisztikára mindig nagyobb hangsúlyt fektettek, mint nálunk. Kreativitásuk is határtalan, lásd: baráti tűz, ellenséges harcosok, a Gonosz tengelye, lator államok stb. Így lett az ottani terrorellenes törvény neve hazafias törvény. Hát nem hangzik sokkal jobban? Ennyit a politika, a hangtan és a stilisztika viszonyáról. És most nézzük, jogos-e a tegnap elfogadott szlovák terrorellenes intézkedéscsomag által vetett hullámok magassága. A Smert a teljes ellenzéki oldal bírálta miatta, némileg skizofrén módon még az a Híd is, amely előző nap a párttal módosított Alkotmányt, szintén ezen intézkedéscsomag részeként. Az ellenzék a Smer szemére veti, hogy a terrorellenes törvény csak a választási marketing része. Ezt sajnos nem lehet kizárni. Kéz a kézben jár a Smer Megvédjük Szlovákiát! választási szlogenjével. Törvényeket lehet hozni hosszas, alapos előkészítési folyamat során, és lehet sebtében, egy megváltozott helyzetre reagálva. Például, hogy egy addig lefedetlen vagy nem létező terület is megfelelő törvényi szabályozást kapjon. A Párizs utáni helyzet akár ilyennek is tekinthető. A szlovákiaival összehasonlíthatatlan méretű és költségvetésű jogi apparátust, és sokkal bonyolultabb törvényhozási rendszert működtető Egyesült Államokban a 2001. szeptember 11-i merénylet után pár héttel, október 24-én már hatályba is lépett a hazafias törvény. A terrorellenes törvényeket akkor kell meghozni – ha korábban nem léteztek –, amikor a fenyegetés valós. Persze, lehet kényelmesen, egy langyos nyári délutánon is, egy folyamat részeként, de ha váratlan helyzet áll elő, arra a jogalkotónak kötelessége (lenne) reagálni. A Fico-kormány meg egyébként is szeret a választási időszak utolján törvényeket hozni, lásd a kettős állampolgárság elleni törvényt 2010-ből... A törvénycsomag lényegesen bővíti a rendőrség és a titkosszolgálatok jogosultságait a megfigyelés és az eszközhasználat terén, a fizikai és a kibertérben egyaránt. Vélelmeznünk kell, hogy ha növeljük az ellenőrzést, ami az erőszakszervezetek jogkörének kiterjesztésével is elérhető, az – bár nem feltétlenül, de áttételesen mindenképpen – hozzájárulhat biztonságunkhoz. Nyílt aggodalomra adhatnak okot viszont a személyi szabadság korlátozására irányuló rendelkezések. A 96 órás őrizetbe vételre sem mondhatjuk, hogy az hagyján, ha az állam biztonsága úgy kívánja, de az, hogy a „Černák-törvényt” az ötéves vizsgálati fogságról a terrorgyanús személyekre is kiterjesztenék, egy új Guantánamo kezdetét is jelentheti. A bírósági ítélet nélküli fogva tartás a legsötétebb pártállami időket idézi. Nyilván senki se örül, ha állampolgári szabadságait megnyirbálják. A hazafias törvény az Egyesült Államok több évszázados demokráciájában sem aratott osztatlan sikert. Még rosszabbul hangzik az állampolgári szabadságok kivívása után 26 évvel engedni azokból. De amikor az erről szóló egyetemes nyilatkozatokat megfogalmazták, a globális terrorfenyegetés a mai formájában nem létezett. Az új helyzethez pedig új eszközök kellenek. Ördögi kör ez, amikor ahhoz, hogy megvédhessenek bennünket, meg kell nyirbálni szabadságunkat. Az Amerika diktálta globális trend azonban egyelőre ebbe az irányba mutat. Aki tud jobbat, ne tartsa meg magának!