Mit kíván az Orbán-kormány?

Bár holtbiztos, Balogh számára evidens, a politika egyáltalán nem valami gagyi kívánságműsor. Vagyis általában minden egyes politikai gesztusért keményen meg kell dolgozni. Különösen, ha két olyan politikai grupp kibékülése, legalábbis kapcsolataik normalizálása a cél, amelyek vezetői nem is olyan régen szinte Shakespeare királydrámáit überelő vérfolyatás közepette nyírták egymást. Ráadásul az egyik fél, e konkrét esetben az MKP jelenlegi líderei voltak azok, akik alaposan megszívták a balhét. A Híd politikusaival ellentétben ugyanis ők bukták el a választásokat, ők nem jutottak be a parlamentbe. És aligha vitatható, egyáltalán nem a kedvezőtlen csillagállás vagy egy titokzatos netuddki kavarása miatt. Hanem azért, mert a szlovákiai magyarok jó része, és bizonyos, a szlovák pártokból kiábrándult, általában a nekemista nyomulástól vagy a primitív hungarofóbiától megcsömörlött szlovák választók is úgy gondolták, igenis van fantázia egy etnikailag vegyes párt létrehozásában. Ellentétben a nagykövet úrral, aki Bugárnál tett látogatása előtt egy MKP trombitájaként harsogó „médiumban” közölt interjúban azért azt is odafricskázta a Híd pártnak címezve, hogy „etnikailag vegyes párt létrehozása és működése egy olyan előzmények nélküli kísérlet, amelynek a közösség identitásának megőrzésére gyakorolt hatásait nem érezzük.”

Mármost, ebből az ábrából az jön le, hogy Balogh Csaba igen nagyot téved. Nem csak azért, mert a kilencvenes évek elején épp két vegytiszta szlovákiai magyar párt (Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Magyar Polgári Párt) ellenében gründolhatott sikerrel a Magyarországon anno és jelenleg is szinte majomszeretettel dajkált Duray Mikós egy etnikailag tök vegyes, szlovákiai magyar–szlovák–cseh–ukrán–lengyel pártot. Amely, ha valaki nem tudná, Együttélés–Spolužitie– Co-existence márkanéven futott a politika turkálójában...!

Az excellenciás úr mellétrafálásának más okai lehetnek. Egyik esetleg az, hogy nagykövetként a jelenlegi magyar kormánykörök hivatalos mantráját kénytelen tolni. Amint az említett interjúban mondja: „az MKP a felvidéki magyar közösség érdekeinek a hiteles képviselője”. A Híd tehát „vegyes pártként” nem lehet más, mint egy szimpla lutri, sőt, árulás. Ahogy Balogh kifejti: „egy olyan előzmények nélküli kísérlet, amelynek a közösség identitásának megőrzésére gyakorolt hatásait nem érezzük”...

Khm, ez a rizsa viszont ott fuccsol be, hogy egy szlovákiai párt a szlovákiai magyar közösség identitásának megőrzésére gyakorolt hatását tutira nem a magyar kormány politikusainak kell „érezniük”. De még a vesztes, ezért méltán dühös és elfogult párt, az MKP politikusainak sem. Hanem csakis „a szlovákiai magyar közösség” tagjainak! Ami egy bazi közhely, amellyel szemben ugyan lehet szívóskodni, de minek...

Lehet még a vonatkozó baki oka az is, hogy a nagykövet úrnak – és persze keresztapáinak – legalább annyira hiányosak és falsak a szlovákiai magyar közösségre vonatkozó ismeretei, mint amennyire szerinte hiányos és fals kép alakult ki a magyarokról és Magyarországról a szlovák társadalomban!

Egyébként belátható, könnyedén minősíthető jelen agyalás mondvacsinált, undok médiamunkási gatyaletolásnak is. Eh, vazze, gonosz összeesküvés-elméletnek...! Főként a politikai hívők, fétisimádók részéről. Plusz elképzelhető, hogy Magyarország jelenlegi kormánya az általa kalibrált nemzeti antenna nélküli, „kvázimagyarok” számára teljesen fölfoghatatlan stratégiai meggondolásból minősít selejtnek Szlovákiában egy, izé, „magyar egységet megbontó” pártot.

Miközben ugyanez a kormány Romániában gőzerővel nyomul, hogy a romániai magyarokat megosztó riválist gyártson a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben. Magasról és vastagon lesajnálva, hogy az – amint a nagykövet úr mondja – „a parlamentbe való bekerülést sodorhatja veszélybe mindkét párt esetében“.

Hát nem kifürkészhetetlenek a politikusok útjai is? Vagy nagyon is kifürkészhetőek? És lehet, hogy Balogh Csaba emkápééknál vizitálva pont annak az ellenkezőjét dumálta meg a kormánya által futtatott pártgóréval, Berényi Józseffel, mint amit Bugár Bélának kívánt…?