Mindent befed a rózsaszín cukormáz

Az ember társas lény – ez bizony megkérdőjelezhetetlen jellemzője fajunknak. Hisz már az ágyékkötős, erőteljesen több testszőrzettel rendelkező őseink is vallották azt az elvet, miszerint csapatban bizony könnyebb túlélni. A nagybetűs Ősférfi Bálint-napon felkelve, gondosan kiválasztott bunkós botjával egy romantikus, de annál határozottabb ütést mérve szerelme fejére már le is tudta az udvarlás kötelező köreit. A modern világ emberének nincs ilyen könnyű dolga. Nekünk számtalan területen kell megfelelnünk. Nem elég szeretnünk választottunkat, ennek a mindent elsöprő szerelemnek hangot is kell adnunk megannyi közösségi felületen. Elvégre a modern ember egyik veleszületett deformitása a közösségi médiában való megfelelési kényszer. Nyilván a fenti sorok erős túlzásokat tartalmaznak, de azért, ha belegondolunk, van némi valóságalapja.

Mind ismerünk legalább egy olyan személyt, aki az online térben egy végtelen színes életet élő, boldog ember, a valóságban viszont egy megtört, szürke entitás. Az ilyen személyek ezen a bizonyos februári ünnepnapon valahogy még inkább életre kelnek (látszólag), és azt sem tudják, hogyan licitálják túl a másikat. Hosszasan lehetne ezt a jelenséget boncolgatni, keresni a kiváltó okot, görbe tükröt mutatni a társadalom elé, okolni a technológiát, a környezetet, de mindezt most tegyük félre. Mi a valóság?

Minden oldalról bekerítenek a hirdetések, keselyűként köröznek fejünk felett a Bálint-napi akciók és programtervek. Mesterien megkomponált szimfóniaként szólnak mindenhonnan a marketingszövegek. Készségesen és önzetlenül kapunk tanácsokat az ünneplésről és a szeretésről. Nincs hová bújni, úgyis utolérnek. Csak én unom, vagy tényleg kezd egy kicsit sok lenni? Már azt sem tudom, hogyan töröljem az elektronikus postaládámból a rengeteg szívecskével díszített hírlevelet. Ilyen ajándékötlet, olyan akció, amolyan programterv. A lényeg, hogy nála költsem el a pénzem. Mindegyik márka, az összes bolt és kereskedő magának akar minket. Ez az igazi önzetlen szeretet (a részükről).

Na de hogy is van ez az egész szeretetünnep? Aki a Bálint-napot kezdi el kutatni az interneten, több magyarázatot is talál. Első körben Szent Bálint történetét kötik hozzá, de kapcsolatba hozható a pogány eredetű, Luperkália nevet viselő termékenységi ünneppel is. Összefuthatunk számos hagyománnyal, szokással, babonával, de egyvalami közös mindenhol: a szeretetről szól. Nem az a cél, hogy a szinglik a Bridget Jones naplója című film felett kétségbeesetten fagyit majszolva álomba sírják magukat, vagy épp a szerelmesek a kapcsolatukat csupán látszatérzelmekkel felturbózva szétfotózzák és elárasszák a közösségi profiljaikat. Az sem „egészséges”, hogy a marketinget kihasználva minden létező terméket a szerelem bűbájos máza alatt adják el az embereknek. Csupán az lenne a cél, hogy szenteljünk egy ünnepnapot ennek az egyszerű, mégis felbecsülhetetlen érzésnek, hogy szeretünk és szeretve vagyunk. Nem egy nap, hanem az év 365 napján, egyfolytában. Minden jó és rossz pillanatban, feltétel nélkül. Szeretnünk kell minden lélegzettel, minden tettel és gesztussal. Igazán csak akkor ünnepeljük a szeretetet, ha teljes mértékben átadjuk magunkat neki.