Mindennapi státusunk

Finomítja algoritmusait a Facebook, így kevesebb álhír kerül a közösségi portál felhasználói elé – legalábbis ha lehet hinni a vezetők ígéreteinek. A lépésnek Donald Trump elnökválasztási sikere, illetve az ennek kapcsán Facebookra zúduló kritika ágyazott meg, a váratlan eredményt a média és az elemzők egy része a korlátozás nélkül terjesztett rémhíreknek tulajdonította. Rém- és álhírek éppenséggel akadnak máshol is, a hírfogyasztói szokások megváltozása érezteti hatását a politikában, a közéletben vagy akár a hangulatunkon. Kulcsfontosságú, hogy létezzen valamiféle szabályozás, de ettől még nem tűnnek el az alternatív mozgalmak.

Annak, aki a papíralapú sajtót kevésbé követi, de az interneten aktív, a Facebook az információszerzés alfája és ómegája. A világ történéseivel a hírfolyamban találkozhatunk, márpedig a hírfolyamunk a keresőalgoritmusok mellett az ismerősi kör szokásaira épít. Így jön létre minden egyes Facebook-felhasználó privát kis újságja, benne pont olyan témákról olvas, melyek izgatják és olyan hangnemben, amilyenben szeretne.

Az internet széles körű elterjedésétől azt is lehetett várni, hogy táruljon ki a világ és egy egyszerű böngésző is lásson rá annak sokszínűségére, a társadalom és a vélemények tarkaságára. Ehhez képest a folyamat ellenkezője következett be, a közösségi portálok aktív közreműködésével. A felhasználóknak idejük és energiájuk sincs megismerkedni minden véleménnyel és ellenvéleménnyel, helyette bezárkóznak egy információs buborékba. A közeg, amelyben mozognak és a hírek, amelyek eljutnak hozzájuk, hatásukban egymást erősítik – például ha valaki „liberális” vagy „nemzeti”, akkor hangsúlyozottan „liberális” vagy „nemzeti” hírek jönnek vele szemben a Facebookon.

A beszűkültség mellett a hírek és az abszolút igazságokkal szembeni bizalmatlanság is egyre fokozódik. Ha már csak szalagcímekben a felhasználók elé kerül két ellentmondásos, nem ellenőrzött információ (mondjuk az Egyesült Államok és Oroszország szerepéről egy konfliktusban), sokkal könnyebben szűrik le végkövetkeztetésként, hogy mindenki hazudik. A hírömleny nem csak a politikát érinti, az alternatív gyógymódoktól és a rák ezer ellenszerétől a konspirációs elméletekig bármire érvényes a bezárkózás és az elbizonytalanodás.

Mit lehet kezdeni a problémával? Lehet hitelesség alapján szabályozni és szűrni a híreket, ezt a munkát elvégezheti egy ember és egy gép is. De milyen kritériumok alapján teszünk különbséget a hírek között?

Melyik kategóriába tartoznak a szatirikus cikkek és a vicclapok produktumai, a szubjektív véleménycikkek vagy a napok alatt ellenőrizhetetlen valóságtartalmú tényfeltáró írások? És még ha sikerül is a szabályozás, mi a garancia arra, hogy a nyilvánosság gondolkodását egy-egy témáról meg tudjuk változtatni? Szűrőkre ugyan szükség lehet, de a sajtó- és véleményszabadság korlátait tiszteletben tartva azok nem lesznek túl széles körűek és különösen nem hatékonyak.
A populisták előretörését Trumptól Kotlebán át Le Penig könnyű ráfogni a Facebookra és arra, hogy az írott sajtó véleménymonopóliumát ledöntötték a szociális hálózatok. A Facebook szerepe a sikerükben azonban nem azt jelenti, hogy Mark Zuckerberg cége váltotta ki a dühöt. Legfeljebb csak profitot termelt belőle.