Mindennapi kenyerünk

Az élelmiszerellátás bonyolult probléma, még annak ellenére is, hogy évtizedek óta túltermelés van. Az Európai Unió komoly támogatásban részesíti az ágazatot. Idén a teljes költségvetés 41%-a irányul a szektorba, és ez akkor is óriási szám, ha a 2006-os csúcsévben a kiadások kerek 50 %-át, 58 milliárd eurót vitt el. A támogatások rendszere annyiban vált árnyaltabbá, hogy a közös agrárpénz kétféle jogcímen igényelhető: közvetlen piaci, valamint vidékfejlesztési támogatásként, ez utóbbi aránya 2013-ra az egész keret felére nőtt. Az unió az élelmiszertermelést sok síkon értelmezi. Az élelem előállítása és a vidékfejlesztés mellett figyelmet fordít a foglalkoztatás megtartására, a minőségi termelésre, a környezetvédelemre, a fenntartható növekedésre, de még az állatok jogaira is. Mindazonáltal a haszonszemléletnek is bőven van tere, ezért van szükség az ellenőrzésre is. A probléma fonákja, hogy nem kizárólag a kínai, ne adj’ isten valamilyen egzotikus ország termékeitől kell leginkább tartani, az élelmiszergyártás fenegyerekeivé ugyanis éppen a lengyelek váltak. Náluk mind az állattartás, mind az élelmiszerminőség előírásainak betartásánál komoly hiányosságok vannak. Úgy-ahogy használható módszer a minőségi vásárlásra a gyártó ismerete. De még ez sem jelent teljes biztonságot. A közös uniós piac kialakításának nagy hátránya, hogy nemcsak a termékek, hanem az élelmiszer egyes komponensei is különböző országokból származnak. Szinte lehetetlen nyomon követni, mely gyártó milyen részt vállalt az előállításban. Végül az élelmiszerbiztonság egyik legfőbb veszélyeivé léptek elő a boltok. Van olyan hálózat, amely esetében az ellenőrök az esetek felében találtak hiányosságokat. A sok-sok kritika ellenére az unióban gyártott és árult élelmiszerek egészségesek. Pontosabban fogalmazva a szakemberek még nem találtak összefüggéseket az ezernyi adalékanyag és tartósítószer használata, valamint az olyan civilizációs betegségek, mint az allergia, elhízás, a magas vérnyomás és hasonlók egyre nagyobb előfordulása között. Megoldás talán a háztáji, az őstermelők nagyobb támogatásában rejlik. Persze ha lesz rá fogyasztói igény.