Miért nem nyert Hillary?

Nem követtem az előző amerikai elnökválasztás csatáit, ezért amikor valaki megkérdezte tőlem, milyen elnök lesz Hillary Clinton, azt válaszoltam, hogy a választást még meg kell nyerni. Az illető csodálkozva nézett rám. De hisz a fogadóirodákban négyes szorzóval lehet tippelni a győzelmére! Biztosan megnyeri, mondta, én ismerem a számokat! Én meg az embereket, gondoltam.

Hogy végül Trump nyert, attól én még nem lettem USA-szakértő, s mert tanulni mindig jó, örömmel mentem el egy annak tartott politológus előadására. Azt vártam, hogy kielemzi az egyik jelölt vereségének és a másik győzelmének okait. Kérdéssel kezdte: ki és miért gondolta, hogy nem Hillary fog győzni. Több diák jelentkezett. Mielőtt azonban válaszolhattak volna, az előadó rosszallóan csóválni kezdte a fejét. Ti tényleg azt hittétek, hogy nem fog nyerni, kérdezte. Ti nem bíztatok Hillaryben? A fiatalok, akik semmi rosszat nem tettek, csupán elhitték, hogy az illető tényleg kíváncsi a véleményükre, elbizonytalanodtak, és ezután már nem akartak válaszolni. Egy kivételével. Ő elmondta, hogy nem érti a kérdéseket, hiszen Clinton tényleg nem nyert, és szerinte nem azért nem nyert, mert valaki azt gondolta, hogy nem fog nyerni, hanem azért, mert a média egyoldalúan csak mellette kampányolt, és épp ez tette őt hiteltelenné. Közben az előadó egyfolytában csóválta a fejét. Nagyon mellélőttél barátocskám, felelte végül, de ahelyett, hogy érvekkel cáfolta volna meg ezt a szerinte „mellélövést”, bedobott egy olyan monológot, amit Clinton asszony – akit ő folyamatosan csak Hillarynek említett – kampánystábja is megirigyelhetett volna. De hogy miért nem nyert, illetve miért nyert Trump, azt nem tudtuk meg, csak annyit, hogy utóbbit a begyöpösödött fehér amerikaiak választották. Az előadás után a többi diák azon csúfolódott a mi politológus hallgatóinkkal, hogy ha ez a politológia, akkor nem értik, miért kell ezt egyetemen tanulni.

Egy másik szakértő a biztonságpolitikáról tartott előadást. Tulajdonképpen a NATO-tagság előnyeit ecsetelte, sok érdekes és számomra új dolgot is mondott. A probléma akkor kezdődött, amikor a diákok kérdéseket tettek fel. Akkoriban volt aktuális a Skripal-ügy. Az egyik diák megkérdezte, biztos, hogy az oroszok mérgezték meg Skripalékat? A légkör azonnal megfagyott, az előadó korábbi barátságossága ködbe veszett, és szinte rendre utasította a diákot, egyáltalán hogyan tud ilyet kérdezni. Hát csak az jutott eszembe, mondta a diák, hogy ha az oroszok akarták őket kinyírni, miért nem Oroszországban tették titokban?

Nyugodt, szakértői válasz helyett megkaptuk, hogy sajnos, Európában hagyománya van a kritikus gondolkodásnak, ami nem mindig helyénvaló. Vagyis bizonyos kérdésekre még gondolni sem szabad.

S hogy miért jutottak ezek az eszembe? Mert minél inkább nem szabad kérdezni, s minél inkább propagandát kapunk válaszok helyett, annál nagyobb teret hódíthatnak a konspirációk. Amik ellen harcolni akarunk.