Miért maradtunk le?

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának Gazdasági Bizottsága az elkövetkező hónapokban szeretné a témát részleteiben is körüljárni. A mostani, csupán kiindulási pontként szolgáló írás azokra a kulcskérdésekre (infrastruktúra, oktatás, munkanélküliség, beruházások) kívánja felhívni a széles közönség figyelmét, melyeket a jövőben közelebbről is vizsgálni szeretnénk, hogy a lehetséges kitörési pontokra is rávilágítsunk. Gyér infrastruktúraDél-Szlovákia gazdasági elmaradottságának hátterében meghatározó tényező az infrastrukturális fejlődés hiánya. A külföldi beruházások szempontjából az elmúlt másfél évtizedben kulcsfontosságú volt az úthálózat kiépítettsége. Tanúi lehettünk annak, hogy a mindenkori szlovák kormány autópályákat vagy gyorsforgalmi utakat épített azokban az országrészekben, ahova – euróban számítva – több százmilliós beruházások érkeztek. Ezek viszont elkerülték a déli régiót. Az autópályák és gyorsforgalmi utak hiánya a beruházók szempontjából kifejezett hátrányt jelent. Példaként elegendő megnézni a csallóközi régió városait, melyeknek elhelyezkedése (három város is a főváros közelében fekszik) lehetővé tenné, hogy jelentős gazdasági szerepet töltsenek be. Kelet felé haladva sokasodnak a problémák. Az úthálózat hiányosságai mellett további gondot jelent, hogy a vasúttársaság költséghatékonyság címen több járatot megszüntetett, ezzel nehezítve tovább az egyébként sem egyszerű helyzetet. A Pozsony–Komárom vonalon 2012 márciusa óta egy cseh magántársaság biztosítja a közlekedést. A modernizáció, a járatok sűrűségének növekedése és a civil kezdeményezések hatására elért kétnyelvűsítés is jellemzi azóta a vasúti közlekedést ezen a szakaszon, amely a cég által nyilvánosságra hozott adatok alapján sikertörténet, hiszen az utasok száma az elmúlt egy évben közel a duplájára nőtt. Ez azonban kérdéseket is felvet. Vajon miért tudja egy külföldi vállalat rövid időn belül sikerre vinni azt, ami egy állami cégnek jóval több tapasztalattal nem sikerült? És vajon a Regiojethez hasonló eredményekre nem lett volna képes egy hazai cég, hogy a nyereség belföldön maradjon? A téma rövid felvázolása végén jegyezzük meg azt is: amíg Szlovákia keleti részéről Pozsonyba egyszerűbb és kifizetődőbb lesz Magyarországon keresztül eljutni, addig Dél-Szlovákia gazdaságában sem várhatunk komoly előrelépést. Hiányzó szakmákA szlovákiai politikai kommunikációban évek óta fontos szerepet játszik az oktatás, de üres szavaknál többre a szaktárcától sem futotta. Leszögezhetjük: a változó társadalmi környezetben felnövekvő fiataloknak az iskolarendszer sok helyütt képtelen megfelelő lehetőségeket nyújtani a modern eszközökkel való tanulásra. A szlovákiai magyar oktatási intézmények ugyan általában a gazdaságilag lemaradt régióban találhatók, de eredményeik így is bizakodásra adnak okot. Elég csak az INEKO társadalomkutató intézet komplex felmérésének eredményeit figyelembe vennünk. Ennek fényében egyértelmű, a tömbmagyarságot magába foglaló két megyében (Nagyszombat és Nyitra) a magyar alapiskolák bizonyultak a legjobbnak. Országos összehasonlításban ugyan már kissé hátrább szorultak, de ez is csak azt mutatja, hogy az országban a regionális eltérések minden területen megmutatkoznak. A középiskolák tehát jó „alapanyagot” kapnak. Ugyan itt már előfordul, hogy távolabb, de jobb lehetőségekkel rendelkező középiskolában tanulhatnak a vidékről származó diákok, ugyanakkor még mindig a regionális különbségek határozzák meg az adott intézmény gyermeknek kínált lehetőségeit. Ez a probléma a felsőoktatásban jelentkezik a legkevésbé, de az évente megjelenő nemzetközi felmérések is bizonyítják, a szlovákiai egyetemek, főiskolák színvonala nem tud versenyezni az európai középmezőnnyel sem. Tény, hogy a Szlovákiában magyar nyelven zajló felsőoktatási képzések mindegyike telített, és nem túl vonzó díjazású szakmák utánpótlásának a nevelését végzi. Ugyanakkor hiányzik például a felvidéki fiatalok számára a belföldi, magyar nyelvű műszaki képzés, pedig ezen a területen elismert egyetemi szakemberekkel is jól állunk, sőt, a végzősök elhelyezkedési lehetőségei is jóval kedvezőbbek, mint a pedagógusokéi. Éppen ezért nemcsak az alapiskolák megtartására kellene törekedni, hanem a közép- és felsőoktatás szélesebb mederbe való terelésére is. Mindkét szinten a kínálat bővítésével lehetne elérni, hogy valóban létezzen választási lehetőség, és az egyetemi képzés is kilépjen abból a szerepből, amelyet gyakorta betölt, vagyis a munkanélküliek számának csökkentését szolgáló átmeneti lerakatból. Mindezek lehetővé tennék, hogy ne csak szlovák vagy külföldi egyetemeken szerezhessenek speciális képesítést a felvidéki fiatalok, ahonnan sokszor nem is kívánnak szülőföldjükre visszatérni. Hosszú távon ezen múlik majd Dél-Szlovákia gazdasági lehetőségeinek kiaknázása, s végső soron a szlovákiai magyarság jövője. Jó ideje munka nélkülÉppen az oktatás gondjaiból adódnak a munkanélküliség hatékony kezelésének korlátai. A politikai elit által sokszor hangoztatott tényállás, mely szerint az iskolák nem a piaci igényeknek megfelelő szakokon képezik a diákokat, nem az egyetlen kiindulópont. Az oktatási intézmények szakkönyvhiányban szenvednek, a gyakorlati képzések kényszermegoldások közepette működnek, és a bérezési feltételek miatt gyakran hiányzik a szakértő tanár. Amíg a rendszer ilyen feltételekkel működik, a piaci igényekhez való alkalmazkodás sem hoz átfogó megoldást. Leginkább a statisztikai adatok kozmetikázására lesz alkalmas, amire már több, korábbi szlovák kormány is kísérletet tett. Ennek következménye, hogy bár napjainkban a munkanélküliség 14 százalék feletti értéke az EU-s államok mezőnyében a sereghajtók közé sorolja az országot, a rendszeren kívüliek bevonásával ez az adat még elkeserítőbb lenne, s akár Európa déli országaival is „versenybe szállhatnánk”. A jelenlegi szlovák kormány ennek ellenére megszorítási intézkedéseivel éppen az egyéni vállalkozók, a munkaadók és a megbízási szerződésre dolgozók helyzetét nehezítette meg, ezzel pedig tovább növelte a munkanélküliséget, egyebek között Dél-Szlovákiában is. Dél-Szlovákia tizenhat, magyarok által is lakott járása közül tizenegyben magasabb a munkanélküliség az egyébként is magas országos átlagnál. A magyarok lakta régióknak ugyanis több jellegzetes vonásuk van, amelyek ezt a jelenséget tovább erősítik. Az érintett járásokban kevés a város, a lakosság jelentős része községekben él, a határsáv a múltban mezőgazdasági terület volt, a szektor leépülésével együtt a munkavállalók lehetőségei is megfogyatkoztak. Éppen ezekre az okokra vezethető vissza, hogy elsősorban az általunk vizsgált régió középső részében minden harmadik aktív személy a munkanélküliek táborát növeli. A probléma súlyosságát tetézi, hogy jelentős részük hosszabb ideje képtelen új állást találni. Annak ellenére, hogy a regionális különbségek Szlovákiában nyugatról az ország középső része felé haladva egyre súlyosabbak, Dél-Szlovákia nyugati része sem büszkélkedhet kedvező munkanélküliségi adatokkal. Ellenkezőleg: az ország ezen részén éppen a Komáromi járásban a legmagasabb a munkanélküliség. Dél, ami nincs?Abban a korszakban, amikor a szlovák gazdaságot nálunk csak állatkertben előforduló ragadozókhoz hasonlították, a külföldi működő tőke is nagy lendülettel érkezett az országba. A pénzügyi válság aztán véget vetett ennek. Az egykori szebb napok azonban Dél-Szlovákiában közvetlenül nem hoztak változást, mivel a gyárak nagyobb része távol került a szlovák–magyar határvonaltól. Mintha a mindenkori szlovák kormány is azt gondolta volna: a határ túloldalán épp elegendő munkalehetőség adódik. (Hét-nyolc évvel ezelőtt Komáromba, Esztergomba vándorolt munka végett a szlovákiai magyarság számottevő része, sőt, bőven akadtak szlovák nemzetiségű alkalmazottak a Nokia vagy a Suzuki gyáraiban.) Az elmúlt hónapokban több vitát váltottak ki azok a beruházásra ösztönző eszközök, amelyekkel a kormány újabb befektetőket kíván az országba vonzani. Míg belföldön a vállalkozói közeget jóval nagyobb terhek nyomják 2013 januárja óta (és ezek az elkövetkező években tovább növekednek), az állam több tízezer euróval támogatja egy munkahely létrejöttét a multinacionális cégeknél.A tendencia nem új, hiszen az elmúlt évtizedben számos kedvezménnyel motiválták a Szlovákiába települést. Más kérdés, hogy a létrejött munkahelyek jellege és a támogatás összege között sokszor nem volt összefüggés. Dél-Szlovákia viszonylatában viszont egy szomorú jellegzetességre is fel kell hívni a figyelmet. A Sme napilap a közelmúltban térkép formájában közzétette a 2002-től a vállalatoknak nyújtott beruházási támogatásokat, amelyek alapján a laikus közönség is rádöbbenhetett, az általunk vizsgált régió miért is küzd súlyos munkanélküliséggel. A térképen haladva, Somorjától Nagykürtösig csupán néhány ritka kivételt találunk, ahol az állam mélyebben nyúlt a zsebébe – pedig a vizsgált időszakban a kormányok közel 1,4 milliárd eurót osztottak szét 45 ezer munkahely létrehozására. Egy másik elemzés arra is rámutat, hogy az új évezred első évtizedében Dél-Szlovákia járásaiba mindössze a Szlovákiát megcélzó nemzetközi működő tőke 6,58%-a jutott, és ennek is több mint nyolcvan százaléka az adott régió nyugati részébe érkezett. Gazdasági diszkriminációról volna szó vagy csupán arról, hogy a kormányok úgy gondolták, a déli régió mezőgazdasági övezet, nincs szüksége komoly ipari vállalatok betelepülésére? Ha így lenne, akkor az egykor olyan nagyra becsült mezőgazdaság területén kellett volna többet tenni a mindenkori hatalomnak, ami nem történt meg. Végezetül egy érdekes kiadványt ajánlanék a figyelmükbe: a Szlovák Idegenforgalmi Ügynökség (SACR) belföldi fürdőket bemutató brosúráját. Az, hogy nincs magyar verziója, a kisebb probléma. Arra is rá kell döbbennünk, hogy a szerkesztők szerint Nyugat-Szlovákia déli részén nincsenek érdekes fürdőhelyek. Ez azért is furcsa, mert azok a cseh vagy lengyel, holland látogatók, akik már jártak Szlovákiában, legalább két, látogatói rekordokat is felmutató termálfürdőt ismernek a határ mentén. Ha központi szinten még Dél-Szlovákia turisztikai előnyeit is titkolják, akkor mire számíthatunk, vajon milyen információkat kapnak a külföldi befektetők a gazdasági képességeinkről?