Miért drágul az élelmiszer?

Nagy vitát váltott ki tavaly ősszel politikai és gazdasági körökben is Andrej Danko ötlete, hogy az élelmiszer-kereskedelmi láncok külön járulékot fizessenek az államkasszába az összbevételeik 2,5 százalékának értékében.

Bár az SNS politikusai és a mezőgazdasági tárca képviselői váltig állították, hogy ezt az új adóterhet nem a fogyasztók fogják megfizetni, nem mindenki volt erről meggyőződve. A múlt héten világot látott inflációs adatok is a pesszimisták malmára hajtják a vizet, ugyanis váratlanul nagyot ugrottak az élelmiszerárak, decemberhez képest 3 százalékot nőttek. 

Ugyanakkor az is igaz, hogy az élelmiszerek januárban rendre drágulnak, méghozzá érezhetőbben, mint más árucikkek, de a mostani árnövekedés 15 éves csúcsot jelent! Jogos ezért a kérdés – mekkora szerepet játszik ebben a Danko-féle különadó?

Hogy ne hozzon megalapozatlan ítéletet, a közgazdász további adatokat keres. Érdemes például összehasonlítani az élelmiszerek fogyasztói árának alakulását a szomszédos visegrádi országokéval. Csehország, Magyarország és Lengyelország gazdasági helyzete hasonló Szlovákiáéhoz, ezért várható, hogy a fogyasztói árak is hasonlóan alakulnak. Az élelmiszerek januári fogyasztói árindexének összehasonlítása rendkívül érdekes eredményt mutat: a másik három visegrádi országban az élelmiszerek fogyasztói ára csak 1 százalékkal emelkedett, ez két százalékponttal alacsonyabb a szlovákiai árnövekedésnél. 

Másképpen mondva: az élelmiszerek ára Szlovákiában háromszor gyorsabban nőtt, mint a többi visegrádi országban. 

Nyilvánvaló tehát, hogy nálunk olyan faktorok is hozzájárultak az élelmiszerek drágulásához, amelyek szomszédainknál nincsenek jelen. 

Innentől már nem kell Sherlock Holmesnak lenni, hogy eljussunk az élelmiszer-kereskedelmi láncok új elvonásához és annak hatásaihoz. Természetesen nem lehet a teljes árnövekedést csakis az SNS számlájára írni, de a különadó hatása kétségbevonhatatlan.

A pénzügyminisztérium hivatalos álláspontja szerint ugyan az elvonásnak minimális hatása van az infláció növekedésére, de ugyanennek a minisztériumnak az elemzői már másképpen látják a helyzetet. Az ő számításaik szerint a 3 százalékos élelmiszer-árnövekedésből az élelmiszer-kereskedelmi láncok elvonása 0,9 százalékot tesz ki. Ez a teljes árnövekedés mintegy harmada, ami az INESS gazdaságkutató intézet számításai szerint 

éves szinten mintegy 50 millió eurós többletköltséget jelent a szlovákiai fogyasztóknak.

Az élelmiszerek árképzése eléggé összetett és bonyolult. Az ár függ az alaptermékek világpiaci árának alakulásától, az üzemanyagok árától, a kiskereskedelmi láncok stratégiájától, és nem elhanyagolható szerepet játszik benne a bérek alakulása is. 

A bevásárlókosarunk januári drágulásában a bérek növekedése is alaposan benne volt, különösen a tavaly megemelt éjszakai és hétvégi bérpótlékok miatt. 

Hiszen a pékek éjszaka és hétvégén is dolgoznak, a hétfő hajnali friss kifli árában az ő bérük is benne van.

És a bérek várhatóan tovább fognak növekedni, mert a munkaerőhiány az élelmiszer-ipari szektorban is érezteti hatását. 
Ha ehhez hozzászámítjuk a kereskedelmi láncok új különadójának hatásait, kijelenthetjük hogy az élelmiszerek további drágulása több mint valószínű. 

Kellemetlen hír a januári drágulása a vásárlók, de nem kevésbé Andrej Danko számára is. Ha az árnövekedés a következő hónapokban is folytatódik, nehéz lesz kimagyaráznia az új elvonás következményeit, és ennek az SNS számára egyre nagyobb politikai ára lesz. 

A hazai fogyasztók nagy része ugyanis továbbra is rendkívül árérzékeny, és a drága élelmiszer könnyű célponttá teszi Dankót az ellenzéki pártok számára. 
Mindenki érzékeny a pénztárcájára, és a bűnbak ebben az esetben nyilvánvalóan az SNS elnöke lesz.
Mert a drága kiflit mindenki nehezebben nyeli le.