Merre a kiút?

Szerdáig úgy tűnhetett, hogy a szlovák koalíciós politikusok végre kivajúdnak valamiféle reményt keltő megoldást a válságra. Nem sikerült. Talán a jövő héten.

Kétségtelen, hogy ez a kabinet és a kezdetben kényelmes parlamenti többséggel rendelkező politikai szövetség elejétől fogva kemény kihívásokkal szembesült. Főleg az országunkat is sújtó világjárvány, aztán a ránk zúdult infláció és egyik következménye, a vágtató élelmiszer- és energiaárak nehéz feladatok elé állították a kormány jórészt tapasztalatlan tagjait. Ám még ezekkel a nyilvánvaló tényekkel sem lehet mentegetni az érintettek gyakori tétlenségét, dilettáns lépéseit és főleg a szűnni nem akaró viszálykodásait, amelyek végső soron a lakosság többségének amúgy sem könnyű életét keserítették meg. Emiatt a kormány, különösen Igor Matovič megítélése egyre mélyebbre süllyed.

Ennek a szomorújátéknak három főszereplője van. A legfőbb méregkeverő egyértelműen a jelenlegi pénzügyminiszter, akinek a baklövéseit, bosszúálló természetéből adódó övön aluli ütéseit felsorolni is hosszadalmas lenne. Különösen a Richard Sulíkkal zajló, szinte már undorító csörtéi rontják az amúgy is feszült hazai társadalmi légkört. Nem makulátlan vetélytársa, a tegnapelőtt lemondott gazdasági miniszter sem. Nemrég a legerősebb kormánypárt elnökét ostorozta azért, mert az úgynevezett inflációellenes csomagot az újnáci képviselők támogatásával hajszolta végig gyorsított eljárásban a törvényhozásban. Ugyanakkor csaknem két évtizede Sulík egy ideig eltitkolt helyszínen egyezkedett Marian Kotlebával, legutóbb pedig a munkahelyén Robert Ficóval tárgyalt. Csak ők tudják, miről. Súlyos felelősség terheli az elmérgesedő koalíciós válságért Eduard Hegert. Hónapokon keresztül igyekezett eltussolni a két tárcavezető viszálykodását. Igaz, Matovič pártelnökként a főnöke, ami megnehezíti a kormányfő dolgát, de még így is túlságosan elnéző volt vele szemben. Még a lemondását is kilátásba helyezhette volna, ha nem hagyják abba a kakaskodást. Ehhez sem volt kurázsija.

A nyár elején az SaS ultimátumot szegezett neki is. Ha augusztus végéig a politikai csatározásokat gerjesztő pénzügyminiszter nem távozik a kormányból, akkor ők lépnek ki a koalícióból. Hetekig nem történt semmi, aztán a miniszterelnök politikai erejéből csupán két eredménytelen tárgyalásra futotta, meg kincstári optimizmustól csöpögő nyilatkozatokra. Tegnapelőtt aztán az OĽaNO vezetőségének tízpontos javaslatával rukkolt elő, amelynek elfogadásától tették függővé Matovič távozását a posztjáról. Biztosra vehető, hogy ezt a dokumentumot a pártelnök boszorkánykonyhájában kotyvasztották, ezért akár sátáni tervnek is nevezhető. Ugyanis több fontos javaslaton kívül – a családok és a nyugdíjasok megsegítése – olyan pontokat is tartalmaz, amelyeket Sulíkék eddig hevesen elleneztek. Minden bizonnyal most sem döntenek másképp, habár hajlandók minderről tárgyalni. De csak miután a pénzügyminiszter lemondott. A további fejlemények elsősorban tőle függenek. Ha hétfőig lemondana, akkor visszaállhatna a négypárti koalíció, az egymást verbálisan csépelő két pártelnök nélkül, akik a kormánykoalíciós tanácsban folytathatnák marakodásaikat. Főleg akkor, ha Heger ezután sem miniszterelnökként, hanem pártelnökének kiszolgálójaként viselkedik. Ha Matovič most sem áll fel a bársonyszékből, akkor esetleg kisebbségi kormány alakulhat, független képviselők, bizonyos esetekben akár az SaS, még inkább egyes újnácik támogatásával. Boris Kollár ezt a megoldást nem tartja működőképesnek, ezért pártja nevében alkotmányunkat módosító tervezetet nyújtott be, amelynek elfogadása utat nyithatna az előrehozott választáshoz. Amit a polgárok többsége a támogatna.