Menekültek, pont itt

Csak annyit tudnak, hogy ott, ahol eddig éltek, már nem maradhatnak, mert az életük forog veszélyben. Senki sem marad szívesen abban az országban, ahol szüleit, esetleg gyermekeit, közeli hozzátartozóit ölték meg különös brutalitással, és tudja, hogy csak idő kérdése, és rá is ez vár. Az ENSZ jelentése szerint csak Szíriát 4 millió ember hagyta el a polgárháború kitörése és az Iszlám Állam felbukkanása óta. Ezeknek az embereknek a többsége a Szíriával szomszédos országokban létesített menekülttáborokban él, de sokan közülük megpróbálnak eljutni Európába. Ugyanez a helyzet több más ázsiai vagy afrikai országban is. Ők azok, akiket mi menekülteknek hívunk. Ők azok, akiktől félnek, akiket elutasítanak az emberek, ha arról van szó, hogy menekülttábort akarnak létesíteni a településük környékén, a „szomszédjukban”, legyen az Nagyszarva, Bős, Vámosszabadi, Debrecen vagy Szeged. Olvasom a bősi önkormányzat határozatát, amivel a menekülttábor esetleges újranyitása ellen tiltakozik. „Sem községünk polgármestere, sem választott képviselő-testülete nem közönyös a hazátlanná vált, életükért menekülők nyomorúságával szemben. Ugyanakkor, felelősséggel elsősorban Bős lakosságáért tartozik, melynek nyugalmát és lelki békéjét már a felmerülő gondolat is jelentős mértékben feldúlta.” Tehát a lakosság lelki nyugalmát már az is feldúlta, hogy esetleg „életükért menekülők” kerülhetnek a falujukba… A tegnapi hírek szerint Szlovákia mintegy 500 szíriai menekültet fogad be ideiglenesen Ausztriából, addig lesznek nálunk, amíg az osztrák szervek le nem zárják a menekültügyi eljárást. A belügy egyelőre nem árulta el, hol helyezi el őket, annyi azonban biztos, hogy az első 50 menekült már júliusban megérkezik. Valóban nem ártana tájékoztatni az adott települést, ahol el akarják őket helyezni, ha nem akarják, hogy tiltakozó transzparensekkel fogadják az első menekülteket a helyi lakosok. A belügy illetékes emberei vagy akár a miniszter leülhetne beszélgetni a helyiekkel. Akkor talán nem merülnének fel olyan kérdések, amilyeneket ugyancsak Fenes Iván bősi polgármester tett fel a parameter.sk szerint a bősi lakossági fórumon: „Meddig lesznek itt, hogyan látják majd el őket, és milyen betegségekre kell számítani?”. Mert a menekültek betegek? Vagy terroristák, ahogyan azt a már idézett bősi nyilatkozat sejtetni engedi, akiktől védeni kell a vízerőművet? Ezek azok a csúsztatások, amelyekkel a lakosságot a menekültek ellen lehet hangolni, érkezzenek bárhonnan. A menekültek nem betegek, már csak azért sem, mert a megérkezésük után orvosi kivizsgáláson esnek át, és harminc napig karanténban vannak. Igen, fennáll a veszélye annak, hogy a menekültekkel terroristák is bejuthatnak Szlovákiába. De az ő kiszűrésükre megvannak az eszközei a rendőrségnek és a titkosszolgálatnak, 500 ember nem olyan nagy tömeg, hogy ne lehessen őket alaposan átvizsgálni. A bősi lakossági fórum sem kivétel, ugyanaz tapasztalható, mint történt ez az utóbbi években minden alkalommal egy menekülttábor létesítése alkalmával. A reakciókból itt is az derül ki, hogy igen, a menekülteket szeretjük, segítenénk is nekik, de csak akkor, ha jó messze vannak, és legalább négyméteres szögesdrótkerítés, aknazár választ el tőlük. Csak ne „pont itt” helyezzék el őket.