Megosztottság helyett különbözőség

Sok szó esett az előre hozott választásról szóló népszavazásról mind az eredményhirdetés előtt, mind az eredményhirdetés után. Bár azóta eltelt majdnem két hét, hadd tegyek két észrevételt.

Az első észrevétel a politikai elit kommunikációjával és nyilatkozataival kapcsolatos. Várható volt és teljesen természetes, hogy az eredményekhez való hozzáállás és azok értelmezése eltérő, ami a különböző politikai beállítottsággal és programokkal, illetve az eltérő taktikákkal függ össze. Ezért nem okoztak meglepetést különösen a politikai spektrum azon részének érvei, amelyik magát demokratikusnak nevezi. Azonban felkeltette az érdeklődésemet a hangnem, a szókincs és a kommunikáció intenzitása. A megnyilatkozások eredménye egy olyan narratíva, amely szerint a népszavazáson részt vevők ostoba elkeseredettek, akik bedőltek az ellenzék, különösen annak legjelentősebb képviselője manipulációinak.

A másik észrevétel egy vitathatatlan tény. Éspedig az, hogy a népszavazás érvénytelensége ellenére közel 1,2 millió ember nyilvánított véleményt a referendumon. A Trend című hetilap azon kevés médiumok egyike volt, sőt azt hiszem, az első Szlovákiában, amelyik rámutatott, hogy az alkotmánymódosítást követelők száma – illetve az általuk leadott voksokkal támogatott párt(ok) választási eredménye – elegendő lenne ahhoz, hogy egy átlagos választási részvétel esetén (mint amilyen például 2020-ban volt) alkotmányos többséget alkossanak!

Észrevételeim jól példázzák a hosszú távú társadalmi megosztottságunk lehetséges okait, amiről egyébként is eredetileg írni akartam. Ha elgondolkodunk a megosztottság és a különbözőség fogalmak jelentésén, csodálatosan rátapinthatunk a lényegre. Nem azért vagyunk megosztottak, mert különbözünk – társadalmunk megosztottsága elsősorban attól függ, hogy mennyire tiszteljük vagy nem tiszteljük a különbözően eltérő és megosztó véleményeket. Amennyiben az előre hozott választás közeledtével az egyesülést szorgalmazó demokratikus erők valóban párbeszédet akarnak, akkor elsősorban tudniuk kellene számolni, másodsorban pedig tisztán kellene látniuk, hogy kivel folytatnak párbeszédet.

Az „igazság” birtoklása a saját buborékunkon belül ugyan kellemesebb lehet, mint más vélemények között keresgélni, de nem old meg semmit, mivel a demokrácia a többség hangján alapul.