Meghalt egy kisfiú

Graham Scambler egészségszociológus szerint a társadalom fejlődésének egyes szakaszaira különböző betegségtípusok jellemzők. Az agrártársadalom kialakulása előtti gyűjtögető-vadászó társadalmakban, vagyis i. e. 10 000 évvel, a zord környezet okozta betegségek és a balesetek voltak túlsúlyban. Az agrártársadalmak tipikus betegségmintái a járványok, amelyek levegővel, élelmiszerrel, vízzel és kórokozókkal terjedtek. A modern ipari társadalmakban a civilizációs betegségek uralkodnak. A civilizációs betegségekről napi tapasztalataink vannak, lassan már nincs ember, akinek ne lenne magas vérnyomása, gerincferdülése, cukorbaja, meg a többi. Az ősemberek egészségkárosodásairól a dínófilmeknek köszönhetően szerintem a gyerekeknek is van fogalmuk, hiszen egy pofáját szélesre tátó tirannoszaurusz nagyon meg tudja mozgatni a fantáziát. Úgy tűnik azonban, hogy a járványokról megfeledkeztünk. Mégpedig azért, mert a fejlett világban nincsenek. A második világháború után született nemzedékek már nagyrészt nem tapasztalták meg őket, de nem azért, mert a baktériumok meguntak bennünket, hanem a kisgyermekkori oltásoknak köszönhetően. Igen, az oltásoknak s az őket kifejlesztő tudósoknak köszönhető, hogy például a tuberkulózis, a gyermekbénulás és a magyarul torokgyíkként ismert diftéria eltűnt a betegségek palettájáról. Mi, mai szülők esetleg csak Móra Ferenc kis regényhőseinek halálával szembesülve tudhatunk ezekről, vagy emlékezzünk vissza Móricz Zsigmond megrázó Hét krajcárjára, amikor a tüdőbajos anya nevetése köhögéssé fajul, s ömlik a „vér, az ő drága, szent vére”... S akkor jön a mi korunk, a posztmodern, s ennek szerintem tipikus betegsége a hitetlenség és az okoskodás. Folyamatosan kételkedünk, ami önmagában éppenséggel nem mindig baj, de ha ez odáig fajul, hogy a tudomány nyilvánvaló gyakorlati eredményeit – ez esetben például az oltás hasznosságát – is megkérdőjelezzük, s felvértezve magunkat az internet adta tudással (tudás?), minden szakembernél okosabbnak hisszük magunkat, akkor nagyot eshetünk. A spanyol kisfiú azért halt meg, mert a szülei nem engedték beoltani. Most becsapva érzik magukat. De ki csapta be őket? Vannak tények, és vannak téveszmék. Hogy a gyógyszergyártók az összes többi ágazathoz hasonlóan profitorientáltak, az tény. De az, hogy az oltásokra valójában nincs is szükség, sőt, ártalmasak, csupán a gyógyszeripar és a neki dolgozó korrupt orvosok kényszerítik rá őket az emberekre, mégpedig a nagyobb haszon reményében – ez téveszme. Méghozzá veszélyes. Visszarepíthet a középkorba.