Meghalt a világ legöregebb embere

Meghalt a világ legöregebb embere, a szardíniai Antonio Todde, aki január 22-én ünnepelte volna 113. születésnapját. A sziget legendás, hosszú életet biztosító légköre már legalább öt éve foglalkoztatja a tudósokat. Stresszmentesség, mértékletesség és a helyi génállomány sajátosságai adhatják erre a magyarázatot.

Todde 1889-ben látta meg a napvilágot. Egész életében pásztorkodott, szinte soha el nem hagyta szülőföldjét, az 580 lelket számláló szardíniai falut, Tianát, leszámítva az első világháborút, amelyben harcolni volt kénytelen. „Tziu Antoni” (Antal bácsi), ahogy helyi szárd tájszólásban szólították őt az emberek, tavalyelőtt, decemberben kapta meg a rekordok könyvének, a Guinnessnek a bizonyítványát arról, hogy a világ matuzsálemei között ő áll az első helyen.

Az olasz szigettartomány kétségtelenül a hosszú élet „eldorádója”, hiszen a lakosság összlétszámához viszonyítva éppen Szardíniában élnek a legnagyobb arányban a száz éven felüliek. Egy közeli faluban, Orroliban például éppen december 29-én ünnepelte 111. születésnapját egy másik parasztember, Giovanni Frau, aki a tudósok szerint jelen pillanatban a világ harmadik legöregebb embere.

Mivel Szardínia szigetén egymillió lakosra 135 száz éven felüli jut, a tudósok joggal feltételezik, hogy itt kell keresni a hosszú élet titkát. A Sassari Egyetem orvosi tanszékének biokémiai csoportja 1996-ban indította útjára az „Akea” programot, mely elnevezés a szárd dialektusban használt egyik jókívánságnak („A kent, annos!” – „Száz évig!”) a rövidítése. A kutatók nemcsak azt vizsgálják, hogy ezek az öregek milyen életmódot folytattak. Kétségtelen, hogy Todde egész életében tartózkodott a túlzásoktól, nem hajszolta féktelenül az élvezeteket, de azért az utolsó pillanatig sem vetett meg egy-egy pohár bort. Igaz, mindig is elkerülte őt a stressz. Vasárnaponként 106 éves koráig még rendszeresen járt a szentmisékre, de utolsó esztendeit már ágyban töltötte. Az életformának ezeket az apró elemeit próbálják összevetni a tudósok a vidék lakosainak génállományával, keresve a „bibliai” életkort megért személyek közös genetikai tulajdonságait.