Matovičból Gaulieder

Bármit is gondolunk Igor Matovičról, abban nyilvánvalóan mindenki egyetért, hogy egy jelenség, aki meghatározó hatással volt a belpolitikai történésekre az utóbbi években. Matovič az újkori néptribunus és a populista fura keveréke, tökéletesen ért ahhoz, hogyan juttassa el üzeneteit a köznéphez, bár igaz, máshoz nem nagyon ért. Expresszív beszólásaival, transzparenseivel és trikóival minden bizonnyal jó párszor felemelte Robert Fico, Andrej Danko, de Bugár Béla vérnyomását is. Így nem csoda, hogy mindhárom koalíciós partnernek alaposan a bögyében van. Ez még azonban nem lehet ok arra, hogy önkényesen kizárják a parlamentből, bármennyire is jogszerű lenne egy ilyen döntés. 

Mert a Matovič kizárását támogató érvek nevetségesek. Mindenki számára világos, hogy puszta formalitásról van szó, ugyanis Matovič reálisan nem vállalkozott, csak nem függesztette fel vállalkozói engedélyét. Mandátumától való megfosztása talán összhangban van a törvény betűjével, de a szellemével bizonyosan nem. Annak lényege ugyanis az, hogy ne lehessen valaki egyszerre vállalkozó és politikus, az érdekek nyilvánvaló összeférhetetlensége miatt. Felteszem, hogy a hazai politikusok közt jócskán akad, akinek vállalkozói aktivitási vannak, csak volt olyan dörzsölt, hogy talált néhány strómant, így a neve formálisan tiszta. Nekik természetesen semmilyen számonkéréstől sem kell tartaniuk. Ha a plénum elfogadja Matovič kizárását, azt kockáztatja, hogy újabb Gauliedert kreál az ellenzéki vezetőből. Ebben a szimbolikus időben, amikor a parlament újra a mečiari amnesztiákkal foglalkozik, s amikor az egész országot sokkolta František Gaulider tragikus halála, nem biztos, hogy a koalíció megengedheti ezt magának.