Márciusi év vége

Meggyőződésem, hogy ha Szlovákia nem pár hónappal a választás előtt állna, hanem mondjuk fél évvel azután, a szlovák miniszterelnök jóval békülékenyebb, de legalábbis EU-konformabb hangot ütne meg a menekültekkel kapcsolatban, mert nem érezné annyira a veszélyt, hogy szembemegy a választók többségének véleményével. Mert a Smer valójában semmi mást nem csinál, mint folyamatosan kiszolgálja a többséget. A kormányfő nem vállal fel olyan konfliktust, amely miatt csökkenhetne a támogatottsága, inkább ideológiát gyárt ahhoz, hogy megmagyarázza, miért jó nekünk a populista álláspontot védeni. Az igazi államférfi a népakarat ellenében is képes döntéseket hozni, mert látja a jövőt, a döntés fontosságát, és annak következményeit. Ennek tökéletes példája Angela Merkel. Viszont amikor a szlovák kormányfő azt mondja, hogy harcol a többséggel, valójában az európai józan észt képviselő többséggel szemben a hazai populizmus többségét védi. Ugyanazt teszi, amit a környező országok vezetői, Orbán, Zeman, vagy az új lengyel kormány. Ez az európai közösség aktív aláásása.

Több mint valószínű, hogy a tavasszal kezdődő új politikai év, illetve a négyéves kormányzati ciklus főszereplője is Fico lesz. Legyőzni ezen a választáson nem lehet, ám a jobboldali pártoknak meg kell mutatniuk, hogy legalább némileg megnehezítik a győzelmét. Szlovákiát nem igazán érheti nagyobb csapás, mint újabb négyéves egypárti Smer-kormányzás. Láthatjuk, hogy a demokratikus intézmények milyen szintű leépítéséhez vezetett a Fidesz-kormány második ciklusa Magyarországon, és milyen átalakításokba kezdtek a konzervatívok Lengyelországban. Biztos, hogy ha Fico újra egyedül kerül hatalomra, kedvet kap a rendszer hasonló szintű átalakításához, és bizonyos ötleteihez megszerezheti az alkotmányos többséget is. Ám nem érdemes ennyire előreszaladni. A kérdés inkább az, hogy a parlamentbe jutó jobboldali pártok milyen módon lesznek képesek fékezni a Smer dominanciáját és hatalomgyakorlását. Természetesen mindenki rávágja: úgy, hogy valamelyik behódol, kiegyezik a Smerrel. Hiába tűnik ez ilyen egyszerűnek, hiszem azt, hogy egy jobboldali párt sem kívánkozik önként a Smer karjaiba. Mindenki tudja, ez az ölelés halálos lehet. A koalíciós partnert a többszörös túlerőben lévő Smer a kormányban, az ellenzéki pártok pedig kívülről szorongatná. Tehát a választás nem arról fog szólni, hogy a Smer vagy a jobboldal szerez-e többséget, inkább arról, hogy milyen mértékben lehet meggyengíteni a jelenlegi hatalmat. Jobboldali többségre még legalább négy évet várni kell, ám a Smer egyeduralma elvileg megroppantható. A kérdés, hogy kinek lesz hozzá mersze.