Magzatod hamvvedre

A szlovák törvényhozás március 27-én olyan törvényt fogadott el, amely a kisebbségek jogainak szűkítéséhez vezet, ezért ezt egyértelműen el kell ítélni, és amilyen gyorsan csak lehet, meg kell változtatni. 

Minden hasonló szellemben fogant törvény ellen, amely a jogokat szűkíti és nem bővíti, tiltakozni kell. Egy demokratikus társadalomban a tiltakozás számos formája ismert, ilyen esetben mindegyiket ajánlatos bevetni. Ráadásul nemcsak az a passzus elfogadhatatlan, amely lehetővé teszi, hogy büntessék a himnusz éneklését, hanem a Szlovák Nemzeti Párt képviselői által beterjesztett teljes törvény genezise, motivációja is megkérdőjelezendő. 

Nem maradt el a fölháborodás a Híd parlamenti szerencsétlenkedését követően. A tiltakozást nem kevés indulat kísérte, ami, tekintettel a helyzetre, érthető. Ugyanakkor megdöbbentett az a hömpölygő gyűlöletáradat, ami mindenkit és minden érvet el kívánt sodorni.

A baljós időket idéző lincshangulat nemcsak a közösségi média zárt csoportjainak kloákájából csapott fel, hanem teljesen nyíltan terjesztették közéleti személyiségeink.

A fölhergelt sértettek szorgosan fodrozták a véres habokat. Ijesztő volt olvasni az uszító mondatokat, és nem értettem, vajon honnan tört föl ennyi gyűlölet. 

Ugyancsak elkeserítő végignézni azt a petíciós versengést, aminek tömören az a lényege, hogy ki veri hangosabban a pajzsot. Bő egy hónappal az EP-választás előtt ott tartunk, hogy az egyik párt himnuszt énekel, a másik pedig azt bizonygatja, ő ezt nem akarja megtiltani. Sajnos, Brüsszel valóban messze van. 

A várakozásoknak megfelelően Andrej Kiska köztársasági elnök megvétózta a törvényt. Ondrej Dostál parlamenti képviselő szerint az elnöki vétó sem Andrej Dankót, sem Bugár Bélát nem örvendezteti meg, mivel nemcsak a himnuszokra vonatkozó passzust vétózta meg az elnök, hanem a teljes törvényt visszadobta a parlamentnek. 
Dostál, aki az állami jelképekről szóló törvény ellen többször szót emelt, Kiska döntését zseniálisnak és egy kicsit gonosznak nevezte, mert a koalíciós partnereket további egyeztetésre és kompromisszumokra kényszeríti.

A Híd az államfőt hibáztatja, mert nem hozta helyre azt, amit ők (is) elszúrtak. 

A Hídban is és az MKP-ban is van egy csoport, amely hajlana az együttműködésre. Jelen állás szerint a jövőben ez biztosítaná a magyar képviseletet a parlamentben – állítják az összefogáspártiak. Számukra különösen rosszkor jött a „himnuszbotrány”, hiszen megnehezíti a közeledést. Egy ilyen közeledésnek csak akkor lenne értelme, ha minimum olyan megújulás kísérné, mint amilyen a szlovák jobboldalon figyelhető meg. Egyelőre nem látni sem a megújulás igényét, sem az önreflexiót.