Magyar–amerikai barátság

A budapesti Bálnában CPAC Hungary név alatt megrendezett jobboldali keresztény-konzervatív csúcstalálkozó nem sejtet jót Európa és az Egyesült Államok jövőjére nézve – különösen akkor, ha az eseményen részt vevő pártok és politikusok populizmusukkal, dezinformációkkal és kőkemény hazugságaikkal sikeresen manipulálják a gazdasági nehézségek és az egyre rosszabb geopolitikai helyzet miatt frusztrált lakosságot, és így elérik, hogy őket válasszák.

Sokszor elhangzott a szónokoktól az, hogy ők, a konzervatívok az egyetlenek, akiknek számít a szólásszabadság, a család, az egyenlőség és a rend uralma. Ők azok, akik megvédik Európát, Amerikát, sőt az egész világot a woke-vírustól, bármi is legyen az.

Ezzel egyetemben ajnározták Donald Trumpot. Orbán Viktor azt kívánta, bárcsak visszatérne az elnök úr, akkor végre rendet teremtene a világpolitika színpadán. Ez a kívánság eléggé furcsán hangzik egy politikustól, aki igazi istenhívő és jézusimádó, békepárti kereszténynek állítja be magát, hisz Donald Trump a több évtizedes karrierje során számos nőt szexuálisan zaklatott, megerőszakolással is vádolják, és elnöksége alatt nem spórolt dróntámadásokkal és bombázásokkal a Közel-Keleten.

De ha közelebbről megnézzük a republikánus és a fideszes politikusokat, valamint az eseményen részt vevő számos nemzetközi jobb- és szélsőjobboldali politikust, akkor azonnal feltűnik, hogy nemcsak az ideológiai elképzeléseikben és a tekintélyuralmi rendszer iránti ambícióikban hasonlítanak egymásra, hanem abban is, hogy nem tartják be saját erkölcsi elképzeléseiket, amiket másokra rá akarnak erőszakolni. Botrányoktól hemzseg az amerikai és az európai jobboldali pártok történelme. Szexuális zaklatások, megerőszakolások, kiskorúak szexuális kizsákmányolása, hűtlenség, válások, adócsalás, ingatlancsalás – és ezek csak az istencsászárként kezelt, most már elítélt Donald Trump személyes ügyei. Vagy George Santos, a New York-i képviselő, akit identitáscsalással, kampánycsalással és még egy hosszú listányi további bűncselekménnyel vádolnak. És még sorolhatnám.

Az összes botrány ellenére a Republikánus Párt továbbra is kimondottan sikeres az amerikai konzervatív és evangélikus választók körében. A rasszista, xenofób, szexista, homofób, antiszemita és transzfób utálattal átitatott retorika náluk is elég ahhoz, hogy a választók vakon őket támogassák – ugyanúgy, mint Magyarországon. És ez az erős jobboldali eltolódás már egész Európában észlelhető – Franciaországban a Front National, Németországban a CDU és az AfD, Ausztriában az ÖVP és az FPÖ. Szlovákiában pedig már szinte az összes párt közelít a szélsőjobb felé.

De a republikánusok és az európai jobboldali pártok mégis irigykednek Magyarországra. Orbánék egy olyan hatékony propagandarendszert építettek ki, hogy élő adásban képesek voltak kilopni az állami vagyont és különböző alapítványokba szétosztani. Kasztrálták a független bíróságot, barátokat és családtagokat ültettek kulcsfontosságú pozíciókba, és ellehetetlenítették a független újságírást. A Bálnában rendezett CPAC-re is csak kiválasztott újságírókat és médiumokat engedtek be. Ezt tanácsolja Orbán Viktor a republikánusoknak, és Matt Schlapp, a rendezvény elnöke is ezt szeretné elérni Amerikában. Oknyomozó újságírók nélkül könnyebb hatalomra jutni.

A CPAC Hungary nem volt más, mint egy szélsőjobboldali networking esemény. És a résztvevők biztos megosztottak egymással hasznos tudnivalókat. De ha tényleg ezek a politikusok és pártok fogják az elkövetkező 5-10 év politikáját formálni az Atlanti-óceán két oldalán, akkor elköszönhetünk egy boldog, szabad és egyenlő társadalomtól és egy élhető bolygótól. Felkészülhetünk a könyvégetésekre, a politikai üldözésekre, a széles körű diszkriminációra.

Jó lenne, ha az emberek felocsúdnának, és nem őket választanák.