Libertárius keménykedés

Jozef Kollár frakcióvezető pedig egyenesen azt ajánlotta partnereinek, keressék a Smer támogatását a parlamenti többséghez. (Ez azért is irreális forgatókönyv, mert Robert Fico már korábban jelezte, hogy pártja csak akkor hajlandó az eurómentőöv támogatására, ha azt az összes koalíciós párt is elfogadja.)

Az SaS nyilatkozatai címzésük ellenére elsősorban nem a koalíció pártjainak, hanem saját szavazóiknak szólnak, a libertárius ugyanis meglehetősen nehéz helyzetbe manőverezték magukat. Támogatottságuk a mérvadó közvélemény-kutatók szerint 6% köré esett vissza, képlékeny szavazói bázisuk megszenvedte, hogy a kampány során elhangzott markánsabb ígéreteik teljesítése elmaradt, a korábban őket támogató, elkötelezetlen protestszavazók jelentős része pedig a jobb-populista Igor Matovič formálódó politikai pártja mögé látszik átállni. Az SaS ezért már hónapokkal ezelőtt kommunikációs offenzívába kezdett, tematizálva a libertárius szemszögből fontos kérdéseket és a korábbinál keményebb álláspontokat megfogalmazva.

Az eurómentőöv körüli elhúzódó, és helyenként kilátástalannak tűnő vita e folyamat következő állomásaként értelmezhető. Az SaS joggal véli úgy, hogy ha beadja a derekát ebben a kérdésben, akkor a jelenlegi támogatói köre gerincét kitevő gazdasági liberálisok tábora is szétszéledhet.

Ezzel szemben a politikai realitás az, hogy a történet végén az SaS minden valószínűség szerint alkura kényszerül – ahogy a többi kormánypárt is. A libertáriusok által benyújtott kompromisszumos javaslat megvalósíthatatlannak tűnik, hiszen megoldásukat a teljes EU-nak ratifikálnia kellene, erre viszont Szlovákiának nincs elég lobbiereje. Ezzel szemben a maradék három kormánypárt által benyújtott javaslat könnyen megvalósítható (igaz, korántsem olyan effektív), és lehetőséget ad az SaS-nek az imázsuk megerősítésére, egyidejűleg a kormány fennmaradásával.

Az alternatív megoldásra – amely az előrehozott választások kiírását jelentené – a párt nincs felkészülve, a „kormánybuktató” jelző pedig könnyen a parlamenten kívülre szoríthatná a fiatal pártot. Az MVK mérései szerint az SaS szavazóinak csupán ötöde tudna elfogadni más koalíciót, és csak mintegy felük szerint jó ötlet az eurómentőöv elvetése.

Az SaS a rá nehezedő nyomás hatására agresszív stratégiát választott az eurómentőöv kérdésében, ezzel feszült időszak elé állítva partnereit. A párt erejének stabilizációja azonban a koalíció egészének érdeke, egy, a parlamenti küszöb közelébe sodródó SaS ugyanis az eddigieknél is keményebb és kiszámíthatatlanabb fellépésre kényszerülne. Így a jelenlegi helyzetből a kormány számára optimális kiutat a konfliktus végigjátszása jelentené (az SaS érdekében) – a végén kompromisszummal.

Ravasz Ábel; szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője