Lejtmenet

Pozsony vonzáskörzete, sőt Nyugat-Szlovákia már komoly munkaerőgondokkal küszködik, miközben Losonctól Rozsnyóig, Tőketerebestől Mezőlaborcig 20 százalék feletti munkanélküliséggel kínlódó járások vannak. Látványosan nő a külföldről érkező dolgozók száma, másrészt – Görögországot leszámítva – az unióban nálunk a legmagasabb a tartósan állástalanok aránya. Végezetül jövő év januárjától ugrásszerűen kitolódik a nyugdíjkorhatár, és ezt követően ez a folyamat tartóssá válik, pedig napjainkban az 55 év felettiek meglehetősen nehezen jutnak rendes álláshoz.

A felsorolt tények a Szlovákiára jellemző szélsőségekkel magyarázhatók. Egyrészt a főváros, és annak kisugárzásaként a környező járások lendületesen gyarapodnak, felszívva a munkát keresőket. Másrészt az állást kilátástalanul keresők zöme a keleti országrészben lakik, márpedig az ember nem olyan, mint a tőke és az információ, hogy pillanatok alatt oda áramoljon, ahol éppen szükség van rá. A munkanélküliség további erőteljes mérséklődésének még egy tényező vet gátat, ez pedig a képzetlenség. Mintegy 100 ezer állást hiába is kereső csupán alapfokú végzettséggel bír. Márpedig egyre kevésbé van szükség betanított munkásra, kisegítő személyzetre.

Megkerülhetetlen probléma a cigányság helyzete is. Bár politikai korrektség okán hiányoznak az idevágó pontos számok, a Világbank becslése szerint körükben csupán 30 százalékos a foglalkoztatottság, vagyis ha képzettségük, motiváltságuk hasonló lenne, mint a többségi társadalom körében, akkor további 150 ezer ember léphetne a hazai munkaerőpiacra. Pedig nagyon jól jönne ez a belső tartalék, mert hiába tért magához az ország gazdasága, egyre többen dolgoznak külföldön – napjainkban már a szlovák polgárok közel 7 százaléka határon túl vállal munkát.

Még egy tényezőt nem vettünk figyelembe, ez pedig a demográfia. „Már elértük a csúcsot, a gazdaságilag aktívak száma egyre csökken, ennek következményeként akkor is mérséklődik a munkanélküliek száma, ha már nem jönnének létre új állások” – állítja Andrej Arady, az Általános Hitelbank elemzője. Konkrétan 2010 után a 15 és 64 év közötti korosztály száma fogyásnak indult, ami visszafordíthatatlannak tűnik. Ha az elkövetkező 10 évet vizsgáljuk, akkor a meglehetősen pontos demográfiai prognózisokból kiderül, a 64 év feletti nyugdíjasok száma mintegy 130 ezerrel emelkedik, miközben a 26 és 30 év közötti végzősök száma 120 ezerrel esik vissza. Így már érthető a nyugdíjkorhatár jövő januárban kezdődő kitolása. Hiába lesznek továbbra is „éhező zugok”, akut munkahelyhiánnyal küszködő régiók, a demográfiai helyzet mindent felülír, azaz a 65 évnél kezdődő nyugdíjkorhatár felé vezető útra léptünk.