Lejjebb rakni a lécet

Rögtön ki is derült, melyik párt mit gondol a módosításról, mindenki a saját érdekei szerint helyezkedik, így a koalícióban és az ellenzékben sincs egység a kérdés kapcsán. Különleges eset a magyaroké, hiszen a Magyar Szövetség egyértelműen jól járna bármiféle változással. Hiszen az ötszázalékos küszöb elérésére törekvés helyett elegendő lenne „csak” megismételni a jelenlegi eredményeket, a déli járások dominanciája legalább pár mandátumot hozhatna, legyen szó bármiféle változásról. 

Egy pillanatra tegyük félre, mennyi realitása és politikai támogatottsága van az érdemi változásnak (nem sok, a téma többször is felvetődött már az uborkaszezonban), és foglalkozzunk azzal, hogy valójában kellene-e változtatni a választási rendszeren? Valószínűleg igen, mivel valóban minden szám azt mutatja, hogy a parlamenti választásokon „fejnehéz” képviselőház jön létre. 

Túlreprezentáltak a pozsonyi parlamenti képviselők, ami köszönhető a főváros fontosságának és az lakosság átköltözésének, a pozsonyi pártközpontoknak, de annak is, hogy egész egyszerűen láthatóbb az a politikus, aki életvitelszerűen a fővárosban, a médiaesemények és szakmai rendezvények közelében tartózkodik. Ennek következtében valóban kialakulnak olyan régiók, köztük a dél-szlovákiai magyarok lakta sávval, ahonnan pártok és erős érdekképviselet híján hiányzik a képviselet. 

A jelenség nagyon káros, hiszen rengeteg helyi jellegű ügyet elhallgatnak vagy nem oldanak a kellő határozottsággal. Ékes példája ennek a Sajó szennyezése, amit 2022 elejétől csak keserves munkával sikerült úgy-ahogy tematizálni, a politikusok és országos szervezetek passzivitása miatt a vöröslő folyóról szóló figyelemfelkeltő videókra és egy elnöki látogatásra volt szükség ahhoz, hogy Pozsonyban egyáltalán tudatosítsák a probléma létét. 

A régiós politikai képviselet erősebbé tételének ötlete országos szinten tehát egyáltalán nem ördögtől való és közösségileg is hasznos. 

Magyar szempontból viszont a történetnek van egy tragikusabb dimenziója is. Amíg az MKP támogatottsága stabilan tíz százalék környékén mozgott, a politikai érdekképviselet gyanakodva nézett minden változtatási kísérletre, beleértve az előnytelen megyerendszeri modell átvételére a parlamenti választáson. Egyszerű az ok: amíg a magyar párt(ok) tudták hozni az országos számokat, egy ilyen változás a magyar képviselők csökkenésével járt volna. Időközben változott a kiindulópont: bármi jobb, mint a stabil nulla. 

A nemzetiségi képviseleti problémákat a megyei listák bevezetése nem oldaná meg, csak teljesen véletlenül orvosolná – nem a magyarok kedvéért hozzák, csak a sors úgy hozta, hogy véletlenül a parlamenti képviseletüket vesztő magyarok is a kedvezményezettjei. 

A hosszú távú képviselet bebiztosításához nemzetiségi kvótákra lenne szükség, minden más esetben csak tűzoltásról beszélünk. Ezt azonban lehetetlen kikényszeríteni – nincs meg hozzá sem a politikai akarat, sem a szövetségesek, sem a kidolgozott koncepció. Úgyhogy érdemi változások helyett egyszerűen csak lejjebb rakjuk a lécet.