Lehet maradni ellenzékben

Most Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalícióját is bevették a szövetségbe – már csak az marad hátra, hogy a három szervezet megnevezze 106 egyéni képviselőjelöltjét. Vagyis kezdődhet újra az alkudozás. Nehéz sikerként elkönyvelni a megállapodást, ezzel ugyanis a baloldali ellenzék ugyanott tart, ahol három és fél éve volt. Mintha semmi sem történt volna – miközben a kormány egymás után dobta fel a magas labdákat a magánnyugdíjpénztárak államosításával, a trafiktörvénnyel, a földbérleti szerződések körüli botrányos ügyekkel. Lehetne még sorolni. Ennek ellenére a baloldal képtelen volt növelni a népszerűségét, s nem tudott koherens programmal a választópolgárok elé állni. Azon kívül, hogy Orbán Viktor maga az ördög. Az is vitatható, hogy a megállapodás mennyire hasznos a baloldal számára. Kétséges ugyanis, hogy a három párt támogatottságát csak egyszerűen össze kell adni. Bár a hivatalos kommunikáció szerint az összefogás sok passzív szavazót mobilizálhat a pártszövetség mellett, a balos koalíció akár veszteségeket is elszenvedhet. Nem véletlen, hogy az alakuló ellenzéki összefogás egyik kulcskérdése, hogy szerepeljen-e a közös listán – a sokakat elrettentő – Gyurcsány Ferenc. Nem mintha ez igazán számítana. Ez a társaság, Gyurcsánnyal, Mesterházyval és a többiekkel együtt ugyanaz a társaság, amelyet 2010-ben a választók elzavartak. S akkor most nagyon finoman fogalmaztunk. Miért is kellene erre a baloldali kompániára szavazni? Ez a társaság is hétről hétre képes megdöbbenteni a választópolgárokat. A héten például Horváth Csaba, az MSZP főpolgármester-jelöltje interjút adott az Indexnek (bár ne tette volna). A bicskanyitogató stílusú szövegben Horváth egyebek mellett azzal kérkedik, hogy (Tarlóssal szemben) képes használni az okostelefonját. Óvoda. De folytassuk. Tarlós – a menő szoci politikus szerint – egy „rossz minőségű személyiséggel rendelkező öregúr”, aki általában „primitíven személyeskedik”, ráadásul olyan rosszul fest, hogy „az összes kéz- és lábujját megnyalná, ha úgy nézne ki, mint most Demszky Gábor”. Horváth ezt a hétköznapi fasizmust aztán a hajléktalanság témájában is meglebegteti, megvédve a XIII. kerület MSZP-s polgármesterét, aki a Fideszt is lepipálva a kerületi közintézmények 200 méteres körzetéből tiltotta volna ki a hajléktalanokat. Horváthnak egyébként más nagypolgári gesztusai is vannak, édesapja nyomdokait követve például gyűjti a kristályokat. Csodálatos. A szocialisták korrupciós ügyeire vonatkozó kérdést pedig Kósa Lajosra jellemző eleganciával válaszolja meg: „Ami volt, elmúlt”. Ez volna hát a jobboldali kormány alternatívája. Alantas, kispolgári ösztönökre rájátszó kivagyi bunkóság. Vagyis pont az, mint amiért a kormány képviselőit – joggal – támadják. Kösz, de ez nem kell. Lehet maradni ellenzékben újabb négy évig. De a legjobb volna elfelejteni a politizálást. Nem megy. A szerző magyarországi publicista