Legyőzhető. De nem így

Messze van még az elnökválasztás, de már legalább öt jelöltet ismerünk. Van köztük önjelölt, polgári jelölt, pártjelölt, minden, mi szem-szájnak ingere, de mindegyikre jellemző, hogy a polgárok ahhoz a táborhoz sorolják, amely nem Ficóhoz, nem a kormányzó Smerhez húz. A magukat jobboldalinak – esetenként konzervatívnak, itt, ott liberálisnak – nevező politikai erők nem tanultak abból az elnökválasztásból, amikor a jelöltállítás önmaga hozta az eredményt. A másik tábor javára. Most is így lesz, ha észhez nem tér az a bizonyos önmagát ilyennek, olyannak, de nem a domináns Ficóhoz tartozónak nevező tábor. 2004-ben Eduard Kukan paraszthajszállal veszített az első körben. Harmadik lett, mert az ugyanazon táborhoz tartozó szavazóknak legalább öt ember közül kellett választaniuk. Ott volt Mikloško, Bútora, Kukan, meg is oszlottak a szavazatok rendesen, a nép meg aztán választhatott Mečiar vagy a másik Mečiar, alias Gašparovič között. Mindenkinek lelke rajta, ha „csak Mečiart ne” felkiáltással a jelenlegi államfőre adta voksát, most már láthatja, hogy nem volt tét. Az első körben elvérzett minden olyan jelölt, aki nem a szlovákiai mečiarizmus örökségét vitte tovább. Az elnökválasztás nehézsége és bája egyetlen dologban rejlik: a többségi szavazásban. Itt az a góré, aki megszerzi az 50 százalék plusz egy szavazatot. Minden gyengébb eredmény értéktelen. A parlamenti, arányos rendszerben a húsz százalék komoly erő, még ellenzékben is, az elnökválasztáson a 49,99 százalék semmit nem ér. Itt a szavazók többsége kell, azt pedig öt-hat jelölttel nem lehet elérni. A statisztika és a számtan nem enged. Ha az önmagát ilyennek, olyannak, de nem Fico-pártinak valló tábor nem egyetlen jelöltet indít, akkor az is előfordulhat, hogy a közvetlen elnökválasztások sorában a következő lesz az első, ahol már az első körben pezsgőbontás lesz, felszáll a Grassalkovich-palota virtuális kéményéből a fehér füst – de az biztos, hogy Ficóék oldaláról lesz az államfő. Procházka és Hrušovský ugyanaz a fészekalj, még Osuský is oda tartozik, ha nagyon akarjuk. Kiska polgári jelölt, egyelőre a legjobb ratingekkel, Radičová pedig egyelőre nem adta be a derekát. Mind-mind hasonló tábor, Radičová talán labdába rúghatna, az előző elnökválasztás komoly meccs volt. De ha jelen felállásban Robert Fico egy fából faragott totemet indít, akkor fából faragott totem lesz a következő szlovák államfő. Az SDKÚ-t lehet szidni, hogy kivár. Kivár, mert semmi jobbat nem tud, inkább csendben van. Egyébként, ha meg most Hrušovský támogatása mellett döntene, az sem hozna komolyabb szavazótábort. Az SDKÚ választói már nem mozgósíthatók egy kevésbé elfogadható jelölt mellett, ahhoz Radičová kormányzati kinyírása túl nagy seb volt. Ha az ex miniszterelnök asszony mégis indulna, akkor lenne esély azt mondani, itt az igazi jelölt, mellé talán felsorakoznának az ún. jobboldali politikából alaposan kiábrándult tömegek is. S még akkor sem mehetne biztosra. Ha ő nem, akkor egyetlen esélye marad a jobboldalnak. Nem pártjelöltet támogatni. És nem kérni ezért semmit. Csak a józan észt. De ehhez önreflexiós képesség kell. Van még idő megszerezni.