Lassú irányváltás

Moszkva – a NATO-tagállamok összesített gazdaságának 1%-át sem kitéve – a kezdetek óta azzal riogat, hogy „történelmi következményei” lesznek, ha Ukrajnát meg meri segíteni a Nyugat. Ennek jegyében havonta egyszer-kétszer a volt elnök, Medvegyev kiposztol valamit, hogy épp mire szórna kedve szerint atomot, amit a sajtó természetesen rögtön felkap, és az oroszpárti véleményvezérek Nyugaton rögtön mutogathatnak rá, hogy lám-lám, nem szabad kockáztatni. 

Részben ezért, részben az eltérő politikai kultúra miatt is, tényleg nagyon lassan adtak eszközöket Ukrajnának. Az F–16-osok most fognak még csak érkezni, a hathatós rakétákat tavaly későn kapták meg, ahogy ne felejtsük el: az első pillanataiban a teljes inváziónak Berlin 5000 rohamsisakot ajánlott fel… Onnan indultunk és jutott el két év háború alatt a NATO-tábor oda, hogy értelmes eszközöket is átadunk, rengeteg töltény és hírszerzési információ mellett. 

Jelenleg Olaf Scholz és Biden főtanácsadói a legóvatosabbak a játékban. Miközben Putyin katonái egy külföldi, önálló, szuverén ország talaján követik el sorra a legbrutálisabb háborús bűnöket, mi attól is félünk, hogy kiképzőtiszteket küldjünk Ukrajnába. Ehelyett inkább az ukrán katonákat utaztatjuk, hogy „belföldön” képezhessük őket. Most a vita arról szól Brüsszelben, hogy mennyivel olcsóbb lenne a nyugati kiképzőket Ukrajnába telepíteni, mint a sokkal nagyobb tömeget utaztatni. Szinte szimbolikus kérdés, nyilván egy kiképzőtiszt halála nem fog nukleáris háborúhoz vezetni. 

Mégis annyira sikeres az orosz pszichológiai művelet, hogy a Nyugat fél az eszkalációtól. Ezt Macron törte meg végre, idén tavasszal, amikor felvetette, hogy akár nyugati katonák is ott lehetnek. Miért ne lehetnének ott? Ha Ukrajna kéri, a nemzetközi jog és még az ENSZ Charta alapján is segítségért folyamodhat az agreszszió áldozata, akkor odamehetnek. Hogy ezt NATO-keretben teszik-e (mint ahogy Afganisztánba is így ment a Szövetség), vagy bilaterális alapon, érzékeny diplomáciai kérdés, de belefér az eszkalációba. 

Ugyanis Putyint elrettenteni lehet csak. Erővel. A költséges katonai csapások hihető fenyegetésével. Attól nem fog leállni a háború, legfeljebb Kijev kapitulál, ha szót fogad a Nyugat Putyinnak. Az a háború kiterjesztését és meghoszszabbítását hozná magával hosszú távon, hiszen felbátorodna Moszkva, és mellesleg sok más ország is, élükön Kínával. A legolcsóbb módja, hogy megállítsuk ezt a fenyegetést, az Ukrajnában van, hihető fenyegetésekkel, a Szövetség közös, egységes erődemonstrációjával, mert minden más sokkal költségesebb lesz. 

Ezt a lassan alakuló irányt aknázza alá megint a magyar miniszterelnöki rádióinterjú a múlt hétről, amikor a NATO ez irányú lépését nemzeti fenyegetésnek tekinti, holott éppen ellenkezőleg: Magyarország hosszú távú biztonságához elengedhetetlen, hogy még most, még időben fogjuk meg a fenyegetést keleten, mindezt pedig közösen tegyük.