Lángoló populizmus

A kérdésre, hogy mi is az a populizmus, elég fellapozni az elmúlt napokban megjelent híreket, és megkapjuk a választ.
A kezdő lökést a brazil űrkutatási hivatal adta, amely a műholdas felvételei alapján kiderítette: a tavalyihoz képest Brazília területén idén csaknem megduplázódott a klímakatasztrófa elleni küzdelem szempontjából kulcsfontosságú esőerdő irtása. 

Mindenki, még Bolsonaro is tisztában van vele, hogy a háttérben a helyi gazdák, marhapásztorok, szójatermesztők és az erdőirtásra szakosodott bűnbandák állnak, akik az esőerdők felégetésével hoznak létre művelhető területeket. Ők azonban Bolsonaro választói, 

akiket közvetve az idei év elején hivatalba lépett elnök is bátorított az erdőirtásra, szerinte ugyanis Brazíliának meg kellene nyitnia Amazóniát az üzleti érdekek, a nagyobb fakitermelés és az intenzív mezőgazdasági termelés előtt. 

Hogyan reagál egy valódi populista politikus ilyen helyzetben? Nos, az első körben páros lábbal rúgja ki az űrkutatási hivatal vezetőjét, aki felhívta a figyelmet a problémára. A brazil elnök hazugságnak nevezte az erdőtüzek terjedéséről szóló adatokat. Ha nincs erdőtűz, nincs is probléma. Bolsonaro azonban nem lenne rendes populista politikus, ha itt leállt volna. 

A második körben megnevezte az ellenséget is, aki az egyébként általa nem is létező erdőtüzeket okozza. 

Mivel a saját választóira nem mutogathat, ő is a jól bevált populista recepttel élt: szerinte civil szervezetek, NGO-k állnak a háttérben, akik az esőerdők lángba borításával akarják „besározni a brazil kormányt”, mivel az csökkentette a nekik járó állami támogatásokat. Soros Györgyöt egyelőre nem említette, de ami késik, nem múlik. 
Bolsonaro ezzel akár le is zárhatta volna az ügyet, hiszen megtalálta a megoldást: az esőerdők megmentése érdekében keményen le kell számolni a civil szervezetekkel. Bolsonaro azonban azt is elismerte, hogy Brazíliának nincs elegendő anyagi forrása az erdőtüzek visszaszorítására, vagyis külső segítség nélkül vígan folytatódhat a gyújtogatás. A brazil elnöknek ugyan bekavart néhány európai ország, a franciák, a németek és az angolok is felajánlották a segítségüket, Bolsonaro azonban ezúttal is feltalálta magát. Országa belügyeibe történő beavatkozással vádolta meg azokat az államokat, amelyek anyagilag segítenék Brazíliát az erdőtüzek elleni harcban. „Nem jótékonyságból küldenek pénzt, hanem, hogy megbolygassák a szuverenitásunkat” – fogalmazott Bolsonaro, aki ha hallgatná a magyar Bëlga együttest, valószínűleg így vágott volna vissza: „Ugarbunga Nem leszünk gyarmat, … húzzá má’ el má’!” 

A populizmusnak több meghatározása is van. Az egyik szerint ez a nép bizalmának megszerzéséért – kivitelezhetetlen lózungokkal – operáló irányzat, ahol a nép óhajai örökre csak óhajok maradnak. Egy másik szerint 

a populizmus a körülötte zajló eseményekre és tényekre nem kellően odafigyelő emberek politikai irányzata. 

A legfontosabb azonban talán az, hogy a populista politikusok szerint senki más, csak ők képesek megmenteni népüket a belső és külső ellenségtől, és az ellenség megnevezését is a kizárólagos előjoguknak tartják. 
Mindezek fényében a brazil elnök, akinek a teljes neve egyébként Jair Messias Bolsonaro, a szélsőjobboldali populista politikusok egyik mintapéldánya. 
A brazilokat azonban nincs miért irigyelnünk, hiszen régiónk országai is hemzsegnek az elnökükhöz hasonló „messiásoktól”, akik azt hiszik, hogy egyedül ők képesek megmenteni népüket az általuk kitalált és folyamatosan szaporodó ellenségeiktől.